Kalligráfia – egy ritka és egzotikus hobbi

Csűrös Réka kalligráfia iránti érdeklődésének gyökerei a gyerekkorába nyúlnak vissza: a régi kéziratok, és nagymamája gyöngybetűi egyaránt lenyűgözték, illetve a marosvásárhelyi Teleki Téka és más könyvtárak régi iratai tovább mélyítették a vonzódását az írás szépsége iránt. Elmondása szerint hosszú évekig csupán passzív csodálója maradt a kalligráfiának, mígnem néhány éve egy Facebook-csoportban újra felfedezte gyerekkori szenvedélye tárgyát.

Ma már tudja, hogy kezdetben még a tollat sem tartotta megfelelően, egyből a legnehezebb betűtípust próbálta megtanulni. Sok évnyi tapasztalattal a tarsolyában ma már azt is látja, hogy bizony a videókban tanító mesterek ezt-azt elhallgatnak a tanítványok előtt, szakmai titkokat őriznek, így nehéz tökéletesen elsajátítani a látottakat.

Az első próbálkozások keserédes tapasztalatokat hoztak Csűrös Rékának, még egy ínhüvelygyulladással is meg kellett küzdenie, de nem adta fel. A helyes irányt végül egy Japánban élő, kolozsvári származású ismerőse mutatta meg, aki maga is kalligráfus, s aki rávilágított, hogy Csűrös Réka mit csinál rosszul.

Bár ma már vannak betűtípusok, amiket Csűrös Réka játszi könnyedséggel használ,

Ő maga ragaszkodik a természetes aranyfüsthöz, amely száz év múltán is megőrzi fényét, és még a maradék aranyport is gondosan feldolgozza aranyfestékké. Elárulta, hogy az aranyfüst fényezésének pillanata a kedvence: ekkor kenek életre a betűk, a formák, ez az a munkafázis, amikor az egyébként szürkének tűnő aranyfesték egyszer csak ragyogni kezd.

Bár az évek alatt egyre profibb lett a kalligráfiában, Csűrös Réka ma is „csak” egy hobbiként, a szenvedélyeként tekint rá,

Elmondta, hogy bár néha vállal – főleg baráti – megrendeléseket, számára a szabadság és az önállóság a legfontosabb.

Hozzátette, utazásai során rendszeresen látogat kézírásos könyveket őrző könyvtárakat és múzeumokat, például a British Museum kézzel írott részlegét különösen lenyűgözőnek találta, ahol ritka kéziratok jelentenek inspirációt.

Mostanában egyre jobban érdekli a tanítás, mint mondja, régen el sem tudta volna képzelni, hogy tudását foglalkozások keretében adja át másoknak. Most már kezdi úgy érezni, hogy elég felkészült, érett ehhez, és lát benne fantáziát, hogy a kalligráfia által egyre jobban megszerettesse korunk digitalizálódott emberével a szépírást.