
Fotó: Bálint Eszter
Igazi orosz irodalomtörténeti utazáson vehettek részt azok, akik péntek este betértek a Várad folyóirat, a Holnap Kulturális Társaság és a Szigligeti Színház által közösen szervezett, csütörtöktől szombatig tartó könyvmaratonra, és végighallgatták Spiró Györgyöt, aki legújabb könyvéről, a Diavolináról mesélt a nemrég átadott Szigligeti Stúdióba összesereglett népes hallgatóságnak.
2015. október 18., 20:432015. október 18., 20:43
Ez volt egyébként az évadnyitó Törzsasztal is, így a neves vendéget Kőrössi P. József faggatta. A beszélgetés során az érdeklődők betekintést nyerhettek Makszim Gorkij életébe – akiről tulajdonképpen a regény szól –, illetve az azt meghatározó történelmi eseményekbe, a szovjet szocializmus világába.
A mű az emlékirat műfaji sajátosságait viseli, Lipa, Gorkij ápolója és egyben szeretője idézi fel az író életét, csakhogy nem Lipa, hanem Spiró György vetette papírra a gondolatokat. „Ha eszébe jut, jobban leírta volna, mint én, de nem jutott eszébe” – tréfálkozott a szerző, megjegyezve egyúttal, hogy amúgy sok mindenkinek nem jut ez eszébe, akinek kellene. A könyv egyébként nem túl terjedelmes, ám mint kiderült, lehetett volna hosszabb, szerkesztői javaslatra viszont Spiró az eredeti szöveg mintegy harmadát kihúzta.
„Nem lett volna természetes a mesélőtől, hogy szó szerint idéz Gorkij-műveket, újságcikkeket” – jött az indoklás, hiszen Spiró elvárja, hogy egy regénynek legyen húzása, mint egy színdarabnak. „Ne filozofáljanak annyit a színpadon, fojtsa meg!” – tréfálkozott az amúgy színpadi szövegeiről is ismert szerző. Gorkij-idézetek helyett viszont az olvasó mélyen elmerülhet az orosz író életének történetében, olvashat arról, hogy miért nem volt soha népszerű Amerikában, hogy végzett ki az államhatalom mindenkit, akit korábban az író megfigyelésével bíztak meg, illetve hogy miért írt hosszú, cirádás dicshimnuszokat leveleiben a szocializmusról.
A pénteki beszélgetésen az is kiderült, hogy Spiró miért éppen Gorkijról írt regényt. Bevallotta, két író hatott rá, az egyik pedig éppen az Éjjeli menedékhely szerzője. Rajta kívül a szintén orosz Andrej Platonov Dzsan című műve hatott az íróra, mint bevallotta, olyannyira, hogy az egyik témáját „el is lopta” első nagyregényében, Az Ikszekben.
Spiró elmondta, hogy szereti alapos kutatómunkával megalapozni műveit, kedvence pedig e tekintetben Móricz Zsigmond, aki szintén „irtózatos” kutatómunka után írta meg az Erdély-trilógiát. „Csak akkoriban ez nem tűnt fel, természetes volt” – jegyezte meg Spiró a könyvmaratonon.
Az esemény egyébként csütörtök este kezdődött az Illyés Gyula könyvesboltban, ahol a megnyitót követően többek között Simonfi István Hangulattan című kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Pénteken Demény Péter Kolindáriumát mutatták be a Szigligeti Színház új stúdiójában, ahol Eperjesi Noémi kiállítását is megtekinthették a betérő könyvkedvelők. Athena Farrokhzad svédországi költőnő Fehérfehéren című kötetét az egyik fordító, Sall László ismertette, az érdeklődők pedig a Nem magyarul magyarok című riportkötet bemutatóján a szórvány problémáival is megismerkedhettek.
Forgách András a Valami fiatal szélhámos című novelláskötetéről beszélt szombat este, ekkor már alig lehetett ülőhelyet találni a stúdió előterében. A valóban maratoni kulturális esemény záróakkordjára pedig kicsinek bizonyult a színházi előadásoknak otthont adó „fekete terem”, olyan sokan voltak kíváncsiak Demény Péter Királynő című darabjára, amelyet Novák Eszter társulatvezető rendezésében a Szigligeti Színház művészei felolvasószínházként mutattak be.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
szóljon hozzá!