Irodalomtörténeti utazás Spiró Györggyel

Ez volt egyébként az évadnyitó Törzsasztal is, így a neves vendéget Kőrössi P. József faggatta. A beszélgetés során az érdeklődők betekintést nyerhettek Makszim Gorkij életébe – akiről tulajdonképpen a regény szól –, illetve az azt meghatározó történelmi eseményekbe, a szovjet szocializmus világába.

A mű az emlékirat műfaji sajátosságait viseli, Lipa, Gorkij ápolója és egyben szeretője idézi fel az író életét, csakhogy nem Lipa, hanem Spiró György vetette papírra a gondolatokat. „Ha eszébe jut, jobban leírta volna, mint én, de nem jutott eszébe” – tréfálkozott a szerző, megjegyezve egyúttal, hogy amúgy sok mindenkinek nem jut ez eszébe, akinek kellene. A könyv egyébként nem túl terjedelmes, ám mint kiderült, lehetett volna hosszabb, szerkesztői javaslatra viszont Spiró az eredeti szöveg mintegy harmadát kihúzta.

„Nem lett volna természetes a mesélőtől, hogy szó szerint idéz Gorkij-műveket, újságcikkeket” – jött az indoklás, hiszen Spiró elvárja, hogy egy regénynek legyen húzása, mint egy színdarabnak. „Ne filozofáljanak annyit a színpadon, fojtsa meg!” – tréfálkozott az amúgy színpadi szövegeiről is ismert szerző. Gorkij-idézetek helyett viszont az olvasó mélyen elmerülhet az orosz író életének történetében, olvashat arról, hogy miért nem volt soha népszerű Amerikában, hogy végzett ki az államhatalom mindenkit, akit korábban az író megfigyelésével bíztak meg, illetve hogy miért írt hosszú, cirádás dicshimnuszokat leveleiben a szocializmusról.

A pénteki beszélgetésen az is kiderült, hogy Spiró miért éppen Gorkijról írt regényt. Bevallotta, két író hatott rá, az egyik pedig éppen az Éjjeli menedékhely szerzője. Rajta kívül a szintén orosz Andrej Platonov Dzsan című műve hatott az íróra, mint bevallotta, olyannyira, hogy az egyik témáját „el is lopta” első nagyregényében, Az Ikszekben.

Spiró elmondta, hogy szereti alapos kutatómunkával megalapozni műveit, kedvence pedig e tekintetben Móricz Zsigmond, aki szintén „irtózatos” kutatómunka után írta meg az Erdély-trilógiát. „Csak akkoriban ez nem tűnt fel, természetes volt” – jegyezte meg Spiró a könyvmaratonon.

Az esemény egyébként csütörtök este kezdődött az Illyés Gyula könyvesboltban, ahol a megnyitót követően többek között Simonfi István Hangulattan című kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Pénteken Demény Péter Kolindáriumát mutatták be a Szigligeti Színház új stúdiójában, ahol Eperjesi Noémi kiállítását is megtekinthették a betérő könyvkedvelők. Athena Farrokhzad svédországi költőnő Fehérfehéren című kötetét az egyik fordító, Sall László ismertette, az érdeklődők pedig a Nem magyarul magyarok című riportkötet bemutatóján a szórvány problémáival is megismerkedhettek.

Forgách András a Valami fiatal szélhámos című novelláskötetéről beszélt szombat este, ekkor már alig lehetett ülőhelyet találni a stúdió előterében. A valóban maratoni kulturális esemény záróakkordjára pedig kicsinek bizonyult a színházi előadásoknak otthont adó „fekete terem”, olyan sokan voltak kíváncsiak Demény Péter Királynő című darabjára, amelyet Novák Eszter társulatvezető rendezésében a Szigligeti Színház művészei felolvasószínházként mutattak be.