
RIVALDA – Csehov nem egy könnyű eset. A Három nővér pláne. Főleg akkor, ha a rendező nem akarja „kímélni” sem a nézőt, sem a színészeket, és nem húzza két és fél órásra az előadást, hanem gyakorlatilag teljes egészében színpadra viszi a szöveget.
2016. március 23., 14:582016. március 23., 14:58
Hiszen jó négy órán keresztül kell fenntartani a feszültséget, a rendezőnek és a színészeknek ennyi időn keresztül kell koncentrálniuk, hogy a közönség ne érezze úgy már a „félidőben”, hogy jobb lesz neki máshol.
Nos a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb, pénteki premierje esetében mindez részben valósult meg: a veretes, klasszikus mű négyórás előadása során megvannak azok az időszakok, amikor nagyon átjön az, mit is akart Csehov mondani a darabbal, de azért akad olyan is, amikor sehogy sem akar összeállni az egész, a néző pedig kényelmetlenül fészkelődik a székében.
Balogh Attila rendezése mindenek előtt szimpatikus: nem csupán felmondja a régi szöveget, hanem értelmezi is azt. Ezt már a minimalista – az első két felvonásban jóformán nem is létező – díszlet is jelzi: a vidéki kisvárosban élő, nagypolgári családból származó három nővér és ismerőseik sivár, valódi, mély emberi kapcsolatokat nélkülöző életét kitűnően adja vissza a szikár berendezésű közeg, amelyben még egy szék sincs – csak az ünnepi vacsora kedvéért tolnak be két oldalról két asztalt.
Ez egy kis gegnek is megalapoz, mivel a háttérben zajló vacsora résztvevői egy adott pillanatban a fényképész kedvéért Leonardo híres, Az utolsó vacsora című festményének beállítását idézik – bár a három főszereplőről nehéz lenne azt állítani, hogy bármilyen áldozatot hoznának. Ha áldozatokként tekintünk rájuk, csakis a saját tehetetlenségük áldozatai, hiszen alapvetően senki és semmi sem akadályozza, hogy gyermekkoruk helyszínére, a csodálatosnak képzelt Moszkvába költözzenek, ők mégis tovább vergődnek a poros kisvárosban, vágyakozva a nagyvárosi élet után.
Csehov ezen darabja nem csupán azért nagyszerű, mert ráébreszt: minden ember a saját szerencsétlensége kovácsa, hanem azért is, mert szinte váteszi erővel jósolja meg a hamarosan – a darab megírása után csupán 17 évvel – bekövetkező történelmi eseményeket. A kisváros gyakorlatilag egyetlen „értelmiségi” szalonjában, a három nővér, Olga, Mása és Irina, illetve fivérük, Andrej házában találkozik a helyi garnizon tiszti kara és az orvos, hogy üres filozofálgatással üssék el az időt, és közben elhangzik, hogy ez az életforma már nem folytatható tovább, hamarosan eljön az a történelmi fordulat, amely kifordítja sarkaiból az egész addig ismert világot.
A Három nővér pedig úgy tárja elénk ezt a megsemmisülésre ítélt közeget, hogy egy csöppet sem sajnáljuk, ha nem lesz többé. A jobb sorsra hivatott szereplők folyamatosan szenvelegnek, miközben képtelenek igazi, emberi kapcsolatokat létrehozni – mindezt jól érzékelteti a koncepció, amelyben a karakterek a halk háttérzene akkordjai közepette egymástól távol, magányos emberszigetekként, hol kimért mozdulatokkal gesztikulálva, hol a zene ritmusára mozogva állnak, és jóformán végig monologizálnak – az igazán fontos mondatokat gyakran nem a többi szereplő, hanem a közönség felé fordulva mondják el. A karaktereket néha már átviszik a groteszk területére, ami egyáltalán nem idegen a darab szellemiségétől, sőt éppen hogy ráerősít.
És ez jórészt működik is – Dimény Levente Versinyinje és Hunyadi István Szoljonija egyszerűen kitűnő –, olyan időszakok is vannak azonban, amikor nem. Ez talán a két szünettel is igencsak hosszúnak számító játékidő miatt van, vagy azért, mert néhány rendezői elképzelés célja talányos, illetve azért, mert egyes, fajsúlyosnak szánt karakterek nem sikerültek annyira erősre. Esetleg mindez együtt.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Szigligeti Színház új, Három nővér-előadása problémás lenne, sőt. A klasszikus darabot számos eredeti ötlet hozza közelebb a mához, és több erős színészi alakítás is látható. Mindent összevetve tehát megéri végigülni a négyórás játékidőt.
A három nővér – Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2016. Szerző: Anton Pavlovics Csehov. Rendezte: Balogh Attilla. Szereplők: Szilágyi Kata, Tasnádi-Sáhy Noémi, Ababi Csilla, Kocsis Gyula, Gajai Ágnes, ifj, Kovács Levente, Dimény Levente, Szotyori József, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, Hajdu Géza, Csatlós Lóránt, Dobos Imre, Csíky Ibolya. Dramaturg: Benedek Zsolt. Díszlet: Golicza Előd. Jelmez: Hotykai Evelin. Zene: Daniel Aga.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
szóljon hozzá!