Egyre több fiatal jár a váradi filharmónia koncertjeire

Az utóbbi években állandóan a gazdasági válságra hivatkoznak az önkormányzatok, illetve a művelődési minisztérium, amikor az állami pénzből finanszírozott művelődési intézmények költségvetését egyre-másra lefaragják. Nem új keletű azonban ezen intézmények takaréklángon tartása, hiszen már egy 80-as évekbeli miniszteri rendelkezéssel mintegy felére csökkentették az állami szimfonikus zenekarokban dolgozó zenészek létszámát.

Ugyanott vagyunk most is: általános ítélet, hogy a kultúra nem termel anyagi hasznot, csak emészti a pénzt, úgyhogy a művelődési intézmények megszokták a nélkülözéssel való folyamatos küszködést. A Nagyváradi Állami Filharmónia azonban rátalált a módszerre, ami nemcsak kivédi az állandó költséglefaragást, de kettős sikert is hoz. A Tódor Albert (képünkön) vezette intézményben már az elmúlt évadokban is gyakran szerepeltek fiatal szólisták a hangversenyeken, az idei évadban pedig még több új vagy majdnem új névvel találkozhat a közönség. Legutóbb például egy tizenkilenc éves szólista, Bogdan Bohuş játszotta Beethoven 2. zongoraversenyét.

Az igazgató lapunk kérdésére elmondta: bár, ahogy minden hasonló intézmény, ők is fenntartják a műsorváltozás jogát, de ha csak egy mód van rá, Váradon ezt igyekeznek elkerülni. A bérletkötések idején ugyanis már publikus a fél évad műsora, úgyhogy a közönség ennek ismeretében vásárol bérletet. „Számomra a bérletkötés szerződés a hallgatósággal, amit nem szabad semmibe vennem” – fogalmazott Tódor. Mint mondta: az elmúlt évad végén nagyszabású felmérést készítettek, ennek függvényében állították össze az idei év műsortervét. „Igyekeztünk, hogy érdekes, sokszínű és mindenekelőtt színvonalas legyen az általunk kínált program. Ha a közönség azt tapasztalja, hogy a meghirdetett műsor csak afféle csali – mert mi fenntartva a műsorváltoztatás jogát, folyton azt játsszuk, amit akarunk –, elpártol tőlünk.

Ezenkívül pedig van egy másik nagyon fontos célkitűzésünk, amiről sokszor beszéltem, lehetnek olyanok, akik unják is, de amíg nem teljesítjük, én folyton ismételni fogom: a hallgatóságunk idősödik, ezért a fiatalokat szeretnénk minél nagyobb számban becsalogatni a nézőtérre és törzsközönségünkké tenni. Ehhez az egyik eszköz a műsor sokszínűbbé tétele: tavaly is nagy siker volt a filmzenei öszszeállítás, a szimfonikusrock-, illetve az operagála. Most, március 1-jén ismét filmzene lesz műsoron, remélhetőleg ugyanolyan sikerrel, mint az elmúlt évadban” – hangsúlyozta az intézményvezető. Az ifjúság megszólításának másik eszközét Tódor a fiatal szólisták szerepeltetésében látja.

Mint mondta, ez már 2010 óta konkrét projektként működik, az évad negyven koncertjének kb. egynegyedében fiatal, de már bizonyító előadóművészeket hívnak meg. „Alapfeltételünk, hogy ne rontsák a színvonalat, ne adják alább a mércét” – emelte ki az igazgató. Fiatal meghívottak között szerepelnek konzervatóriumi hallgatók, már végzett fiatalok, de amint Tódor ismertette, ha a filharmónia zenekarának tagjai közül valaki felvállalja a szólista szerepét, nem zárkóznak el előle.

A visszatérő fiatal tehetségek közül az igazgató „a teljesség igénye nélkül” megemlítette Thurzó Zoltán zongoraművészt, a fiatal hegedűst, Remus Rîmbut, Biró Lászlót és a hamarosan koncertező Kósza Ágnest, Gáti Sándor oboást, Sekaci Antonio nagybőgőst és Cocora Bogdan csellistát. Mint mondta, nagyon jó lehetőségnek tartja, hogy a zenekarból is „kiugorhatnak” és reflektorfényben bizonyíthatnak az ifjak. Ha egy zenészük jelzi a szándékát, a művészeti tanács dönt arról, hogy alkalmas-e a szólistaszerepre.
Kérdésünkre Tódor Albert elmondta, hogy a karmesterek között is számos fiatal tehetség akad.

Az intézménynek két állandó karmestere van, tíz-tíz hangversenyt, vagyis a műsor felét vezénylik egy évadban. A többire az országból, de külföldről is hívnak vendégdirigenst. Vannak, akik visszajárnak Nagyváradra, például Ciprian Marinescu, aki jelenleg Oszakában zenél, de Grúziából és számos más országból is  térnek vissza innen elszármazott művészek. „A honorárium összegét megegyezés alapján, jobban mondva, egyezkedést követően határozzuk meg. Nem mondom, hogy méltó és felemelő ez az alkudozás, de sajnos másként nem tehetünk. Annyi szabadságunk azért mégis van, hogy nincs meghatározva, maximálisan mennyit költhetünk egy-egy koncertre, úgyhogy okos gazdálkodással el lehet osztani az éves költségvetést” – magyarázta Tódor.

Az igazgató úgy véli, mostanra kezd eredményessé válni az évekkel ezelőtt elkezdett programjuk: több fiatal jön a hangversenyekre, lehet, hogy a leckekoncertek miatt, lehet, hogy a műsor-összeállítás vonzza őket. A leckekoncertekre egyébként több mint ezer bérletet értékesített az intézmény, de például a belényesi vendégelőadásra ötszáznál több hallgató volt kíváncsi, Margittán pedig mintegy hatszázan hallgatták őket. A gyerekeknek egyébként Prokofjev Péter és a farkas című művének előadását tervezik, Dimény Levente lesz a narrátor, románul és magyarul is elhangzik a szöveg.

Ezzel a 6–14 éves korosztályt célozzák meg, bár Tódor szerint az iskolai zeneoktatásban épp a középiskolában van gond, ahol gyakorlatilag megszűnnek a zeneórák. „Akik naponta foglalkoznak zenével – és Váradon ez mintegy 800 embert jelent –, sem igazán jönnek hangversenyre. A zenetanárok sem járnak, holott a példaadás nagyon fontos volna. Szeretném, ha valahogy ismét eseménnyé válna a heti koncertnap, ha ismét lelki ünneppé válna a hangverseny. Mert a zene élvezetében átlépünk egy másik szférába, a lélek felülkerekedik a racionalitáson, s ezáltal gazdagodik az egyéniség.

Ezt kellene a fiatalok számára átadni-megmagyarázni, hogy a »zenefogyasztás« olyan élvezet, ami gazdagítja a személyiséget. A fiatal szólisták szerepeltetése remélhetőleg ezen a téren is meghozza majd a sikert” – mutatott rá Tódor Albert.