Egy szakma inasiskolái

„Augusztus 23. a román felszabadulás napja, 1944-ben ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok, hogy felszabadítsák hazánkat, így ennek tiszteletére adtuk a Szabadíts fel! címet ennek a rendezvénynek” – jegyezte meg ironikusan Balázs Imre József, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Korunk Akadémia által szervezett kreatív írástanfolyam tanára a magyar nyelvű kreatív írásról szervezett kerekasztal-beszélgetésen kedden. A héten Kolozsváron zajló 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus kísérő rendezvényeként megszervezett beszélgetésen, a Bulgakov kávéház teraszán Balázs Imre József elmondta: az általa vezetett tanfolyamon immár négy generáció vett részt. „Senkinek nem ígérem, hogy ezen az írásműhelyen okleveles írót faragunk belőle, a Nobel-díjas írás titkát sem tudom átadni. A résztvevők házi feladatként szövegeket írnak, amelyekhez szempontokat kapnak, hiszen nem lehet tabu az, hogy a prózaírónak oda kell figyelnie bizonyos szempontokra írás közben, a technikákat lehet gyakorolni. Ez a képzés egyfajta hiánypótló céllal indult el” – mesélte Balázs Imre, aki szerint a jelentkezők nem is tőle tanulnak, inkább egymástól, hiszen az elkészült szövegeket közösen megbeszélik.

A humanisták hagyatéka

Csehy Zoltán költő, műfordító, a pozsonyi egyetem oktatója elmondta: az ilyen jellegű oktatásban szerinte humanista költőiskoláink módszereit kell figyelembe venni, hiszen Janus Pannonius korában a költőnek a szövegeket „belülről is illett ismernie”, akkoriban költői játékok vagy akár paródiák segítségével tanulták ezt a szakmát. Csehy szerint fontos belátni, hogy a költészet egy szakma, így meg lehet tanulni. Ennek kapcsán Balázs Imre József elmondta: a képzés elindításának ötlete egy dublini könyvesboltban jött, ott ugyanis valóban mesterségként kezelik a szépírást: egész könyvespolcnyi szakirodalom foglalkozik azzal, hogyan is kell megírni egy verset vagy akár egy regényt. „Nemcsak a humanisták gyakorlatait említhetjük, hiszen az angolszász nyelveken is jól kidolgozott gyakorlatok és remek szakirodalom áll rendelkezésre az írni tanulók számára” – mondta.

A finn példa

A beszélgetés vezetője, Fenyvesi Kristóf, aki jelenleg a Jyväskyläi Egyetem hungarológia tanszékének PhD-hallgatója, megkérte tanárát, Tuomo Lahdelmát, hogy beszéljen egy kicsit a finnországi oktatásról. Lahdelma, aki egyébként a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke, elmondta, hogy a Jyväskyläi Egyetemen mesterképzés szintjén foglalkoznak a kreatív írással, a kollégáitól gyakran „meg is kapja”, hogy inkább írókat nevel, mint tudósokat. Mint mondta, ezen a képzésen egy disszertáció félig tudományos munka, félig pedig széppróza.

Csehy Zoltán arról beszélt, hogy megpróbálta a pozsonyi egyetemen hivatalosan is beindítani a kreatív írásszakot, ki is dolgozott egy tantervet, de nem kapott engedélyt a szak beindítására. „Az illetékes, akivel tárgyaltam, azt mondta, hogy itt mindenki a szláv rendszerben tájékozott, és ez nem tudomány. Mivel szlovák nyelven nincs hasonló képzés, a magyarok nem is nagyon kezdeményezhetik” – magyarázta, de azt is hozzátette, hogy ő magyarázó szövegekkel ellátott műfordítást is elfogad szakdolgozatként.
Fenyvesi Kristóf arra is rákérdezett, hogy Balázs Imre József nem tervezi-e a kreatív írás magyar nyelvű szakirodalmának megírását, Balázs Imre azonban úgy fogalmazott, hogy „még vár, hogy őszüljön a halántéka”. Az est végén a kolozsvári íróműhely eddigi diákjai közül Abrudbányai Melinda, Fischer Botond, Potozky László és Visky Zsolt olvasták fel a „Szabadíts fel!” hívószóra írt szövegeiket, majd Csehy és Balázs Imre, illetve az est házigazdája, Orbán János Dénes költő, író is felolvastak alkotásaikból.