Csempészáru érkezett – Bemutatták Szakács István Péter kötetét

A házigazda Lőrincz György író volt, az eseményen jelen volt Hajdu Áron, a Bookart Kiadó tulajdonosa és vezetője is. Lőrincz György elmondta, Szakács István az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) felfedezettje, első írása az ő pályázatukon nyert. A most megjelent Csempészáru a szerző nyolcadik kötete, illusztrációkkal jelent meg.

„A kötet az álom és valóság, a lét és a nemlét határán lebegő történetek tárháza” – fogalmazott Lőrincz György. A szerző kérdéseket fogalmaz meg az élet értelméről, döntéshelyzeteket, választási lehetőségek következményeit villantja fel. Például azt, hogy mivel járna az életfogytig tartó boldogság, a mindentudás, vagy mi történne, ha tényleg betérne hozzánk a Megváltó. Bevezetésként A boldogság elixírje című szövegből olvasott fel Lőrincz, majd a könyv műfajáról faggatta a szerzőt.

„Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen az, ami műfajilag összefogja a kötet szövegeit. Apokrifek, ez szerepel a könyv belső borítóján is, a görög szó azt jelenti, hogy titkos, vagy tilos” – fejtette ki Szakács István. Hozzátette, ha titkos, akkor a beavatottaknak szól, és mindenki lehet beavatott, mert ezek a történetek olyanok, amilyenekről valamilyen formában mindenki hallott. Ha pedig tiltott, akkor azért lehet érdekes, mert a tiltott gyümölcs jobb, mint amit az üzletben génmódosítva lehet találni. Mesevariánsokkal, bibliai történetek és Szindbád-novellák verzióival találkozhat az olvasó a kötetben, azonosíthatunk benne helyszíneket is, de ismerősek lehetnek a történetek is.

Mint kiderült, a szerző kedvenc témája az utazás, ezekben a huszonegyedik századi mesékben például felsejlik az Ezeregyéjszaka világa vagy Krúdy Gyuláé is. A szerző szövegei logikai láncra épülnek, ezt többszöri olvasással lehet felfejteni – állapította meg Lőrincz György, aki a szerzőt az elbeszélői hangokról és a témaválasztásról faggatta. Szakács elmondta, az epika előnye, hogy több elbeszélője is lehet, több szereplő, állapot, világnézet kaphat helyet benne. Az egyes szám első személyű elbeszélő a legravaszabb, hiszen annak ellenére, hogy fikció, mégis hitelessé válik.