„Minden írónak-költőnek jót tesz, ha egy időre kussol”. Varga László Edgár vers után prózával jelentkezik

A negyvenéves, Margittán született, Székelyhídon felnőtt, Kolozsváron biológia szakon egyetemi diplomát szerzett költő, író jelenleg portáltársunk (hülyén hangzik, akár a polgártárs, de ez a helyzet), a Főtér újságíró-szerkesztője. Első verseskötete 2014-ben jelent meg

• Cseréptavasz, majd a második 2017-ben
• bejárónőm: isten címmel; annak idején interjút is közöltünk vele, amelyben kifejti azt is, miért nem használ nagybetűket, se veszőt, se pontot.

Edgár tehát a költészet felől közelített a prózához, és akárcsak a verseinél, itt is kényes a szöveg ritmusára. „Számomra Bodor Ádám és Gabriel García Márquez a kapu a prózához. Ha van egy erős világa, ami beszippantja az olvasót, és jó esetben nem engedi el – na az a jó próza szerintem” – fogalmazta meg a Venus és Nichita szerzője, akiből a kincses városi könyvvásár egyik helyszínén, a Sapientia Alapítvány által megvásárolt egykori Melody/Központi Szállóban rendezett bemutatón Márton Evelin író, szerkesztő igyekezett kicsalogatni műhelytitkokat.

Ezt azonban az olvasó ne gondolja valami szörnyű dolognak, Varga László Edgár ugyanis szentül vallja, hogy bizonyos időközönként minden írónak félre kellene vonulnia, nem gondolni semmire, mert akkor töltődik újra igazán. „Az írás nagyon fárasztó, csak a dilettánsok mondják, hogy milyen szép és könnyű. Javaslom mindenkinek, hogy egy ideig kussoljon. Ez alatt jönnek az energiák” – mondja, tanácsolja Edgár, akinek – írói válságoktól függetlenül – bevallása szerint évi két-három irodalmi szöveg az sok.

Nem csoda, ha saját bevallása szerint az ő világa – Márton Evelin megfogalmazásában: „a Bodor országával szomszédos edgári föld” – meglehetősen komor és nyomaszó, ahol nem működik a GPS, homályos a térkép. Itt olyasmibe botlunk, hogy a szülők kecskévé változnak, a református püspök összevész a katolikus érsekkel Dolly Kaszparov töltött káposztája miatt, levágott, mégis beszélő emberfejjel Halmosi Eszter kávézóasztalán, továbbá Szalonnás Rodrigez, Atlanta Gregorisz vagy Iepuraș Béla figurái. Ezeknek az abszurd, helyenként morbid történeteknek a szerző egy-egy hatásosabb indítással, kezdőmondattal vág neki, hogy aztán mondatról mondatra szövögesse, amíg eljut valahová – amin aztán maga is elcsodálkozik, hogy éppen oda. Merthogy nem szereti előre megtervezni a szövegeket.

Spoilerezni nem akarunk túlságosan az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában megjelent Venus és Nichitából, mert akkor kevesen vennék meg a kötetet, amit ugye a kollégánknak a legkevésbé sem kívánhatunk. Azt azonban eláruljuk, hogy Varga László Edgár regényen (is) dolgozik, amelynek témáját és karakterét (egy süket, természetfeletti képességekre szert tett festőt) a frissen megjelent novellái egyikéből emelte át. Vázlatok a sötétséghez lesz a regénye címe, és a Helikon irodalmi folyóirat januári számában lesz olvasható belőle egy fejezet.

És egy idő után nagy eséllyel verseket is olvashatunk kollégánktól, aki bevallása szerint szeretne ismét rövid szövegekben is gondolkodni. De most még annyira lefoglalja készülő regénye, hogy egyelőre nem meri pazarolni az energiáit.

korábban írtuk

„Számomra nem kérdéses, hogy isten nő” – Varga László Edgár költő új kötetéről, alkotómunkájáról

Hogyan és meddig lehet vegyíteni a magasztost a profánnal, milyen az új kötetében megjelenő istenkép, mely költők életműve hat költészetére, mit gondol az alkotómunka és egzisztenciateremtés összefüggéseiről – többek közt erről beszélt a Krónikának Varga László Edgár költő.