A Die Presse Nádas Péter Párhuzamos történeteiről

„A Párhuzamos történetek tárgya a test, és a hatalomról szól: az elfojtott érzések hatalmáról, az emlékekben élő és a jelenlegi szenvedélyekről, az 1945 utáni magyar kommunista rendszer hatalmáról, amely beszivárog az egyén pórusaiba, és megakadályozza egy önmagát meghatározó, szolidáris létezés felépítését, és szól az ideológiai elvakultságról is” – írta Bernhard Fetz a vezető osztrák konzervatív napilap irodalmi mellékletében. A kérdésre, hogy mit tett a diktatúra az emberrel, és mit tett az 1989 utáni szabadság, Nádas válasza „kíméletlen”: a diktatúra tapasztalatai jók a túléléshez, de nem jók az élethez – állapította meg a kritikus. Az írói módszerről írva többek között úgy fogalmaz, a regényt „empátia és káosz határozza meg”.

A belső nézőpont összefonódik a külsővel, az Én az Ő-vel. Nádast idézve azt írta: „nyitott struktúrát használ, ami nem akar több lenni, mint a kaotikusnak látott világ”. „Hiányt nem a diktatúra hagy maga után, a diktatúra bukása után sokkal inkább az olyan kifejezések maradnak üresen továbbra is, mint szabadság és szolidaritás, illetve populista módon viszszaélnek ezekkel, mint a jelenlegi Magyarországon” – vélekedett Fetz. Szerinte Nádas regénye nemcsak az olyan jelenségek felszínét mutatja meg, mint a nacionalizmus, a szélsőségesség vagy egymás semmibevétele, hanem a háttérben rejlő „mintázatokat” is feltárja.

„Így lesz a Párhuzamos történetek Közép-Európa 20. századi mentális életrajza” – fogalmazott. A magyar származású, Svájcban élő Christina Virágh hat éven át készült regényfordítását nagyszerű teljesítménynek értékelte a kritikus. „Egy második életet ad a regénynek” – írta. „Talán a legfontosabb életet – tette hozzá –, figyelembe véve azt, hogy milyen fontos a kelet-európai országokból való regények fogadtatása német nyelvterületen.”