Miért éri meg a magyarországiaknak Romániában munkát vállalni? Van néhány ok

Ennek kapcsán Békési Csaba, a Bihar megyei munkaerő-elhelyező ügynökség ügyvezető igazgatója a Krónikának elmondta, a biharkeresztesi küldöttség a meghívásukra érkezett, miután egy pár héttel korábban megkereste őket az ottani önkormányzat egyik képviselője. Utána a biharkeresztesi polgármesterrel is egyeztettek, aki jelen volt a május 22-ei váradi állásbörzén, Dani Béla Péter vezette a küldöttséget.

Békési Csaba szerint azért volt fontos a hajdú-bihari vendégek számára a részvétel, mert Biharkeresztesen és a határ magyar oldalán kevés a munkahely és sok a munkakereső. Azzal együtt természetesen – tette hozzá –, hogy Debrecen egy fejlett régiónak a központja, ahol sok a munkahely, de a kisebb településeken sok az olyan munkakereső, akik általában alacsonyabb képzést feltételező vagy szakképesítést nem igénylő munkahelyeket keresnek.

Magyarországiak a váradi állásbörzén

A Bihar megyei ügynökség vezetője szerint a Váradra látogató magyarországi álláskeresők egy része már ismerte Nagyváradot és környékét, egyesek dolgoztak is már itt. Manapság azonban a schengeni csatlakozás, a határátlépés megkönnyítése még vonzóbbá tette számukra az ingázást is. Békési Csaba lapunknak felidézte: egy pár héttel ezelőtt keresték meg őket azzal a kéréssel, hogyan tudnának segíteni abban, hogy a biharkeresztesi álláskeresők munkába álljanak.

Felvetődött, hogy szervezzenek egy állásbörzét csak nekik, de a programok egyeztetésekor kiderült, hogy május 22-én lesz egy általános állásbörze Váradon, amelyen jóval több munkáltató lesz jelen. Arról is voltak tárgyalások, hogy a munkáltatókat utaztassák ki Magyarországra, de erre talán nem lettek volna annyira kaphatók a cégek, így ez az állásbörze „pont jókor” szerveződött.

„Megvitattuk, hogy tudnánk segíteni.

– ismertette Békési Csaba.

Az autóbuszt a biharkeresztesi önkormányzat biztosította, amivel 56-an érkeztek a Nagyvárad Arénához. „Olyan kollégákkal fogadtuk őket, akik magyar ajkúak vagy beszélnek magyarul. Végigvezettük őket az állásbörzén, megállva természetesen azoknál a cégeknél, ahol tudtuk, hogy munkakereső profiljuk megfelel az elvárásoknak.

– tájékoztatott a munkaügyi szakember. Hozzátette: ez természetesen nem biztos, hogy száz százalékban megvalósul, hiszen át kell menjenek egy rostán, de mintegy 30-35 fő reális eséllyel indul el arra, hogy munkahelyet találjanak. Alacsony képesítést igénylő vagy szakképzetlenek számára is elérhető munkahelyekről van szó. A munkáltatók azt is felvállalták, hogy állják az ingázási költséget, azaz buszjáratot indítanának Biharkeresztes és a telephelyük között, ami nagyon fontos, ez az egyik fő szempont, hiszen az ingázás költséges – emelte ki Békési Csaba.

Ezt fontosnak tartja, hiszen az önkormányzat képviselői ismerik a munkakeresőket, ők tartják velük napi szinten a kapcsolatot. „Bizalmi kapcsolatban állnak, velünk ellentétben, akiket ugye nem ismernek. Ennyire szervezetten még nem zajlott ilyen jellegű állásközvetítés. Ez egy helyes megközelítés volt, még egyszer megmutattuk azt, hogy uniós szinten, a schengeni övezetben a munkaerőpiacnak nincsenek határai” – hangsúlyozta Békési Csaba.

Romániai fizetés magyarországi szemmel

Akitől megkérdeztük: szerinte mi vonzza Várad környékére, Bihar megyébe, a határ túloldalára a magyarországi munkavállalókat. A foglalkoztatási intézményvezető szerint elősorban a közelség: Nagyvárad közelebb van Biharkereszteshez, mint például Debrecen. Ez nagyon fontos, mivel ingázásról van szó, és ez esetben mindenki minél kevesebb időt szeretne eltölteni az úton. Ezért a határátkelők megnyitása „borzasztóan nagy pozitív jelzés volt”.

„És nem utolsó sorban a bérezési szint, ami versenyképes, sőt sok esetben magasabb, mint náluk otthon.

– állapította meg Békési Csaba. Aki szerint tudni kell, hogy ezen a képzési és munkaerőpiaci szinten, ahol alacsony képzettségről vagy szakképzetlenekről beszélünk, már 50 vagy 100 lej is különbséget tud tenni. Plusz 100 lejért már a munkavállaló hajlandó lehet munkát váltani.

„Itt legkevesebb 3000-4000 lejekről beszélünk, és az már kecsegtető. Várad környékén a bérezés versenyképes. Debrecenben is így van, de hamarabb elérnek Nagyváradra. És általában ezeknél a munkáltatóknál sok magyar ajkú van.

– hívta fel a figyelmet egy másik vélhető akadály „legyőzésére”. Így elmondása szerint „szó sincs arról”, hogy emiatt konfliktus alakulhatna ki a munkaközösségekben, ilyenről nincs tudomása: „nem számít, hogy az igazolvány hova szól”, ide vagy 10 kilométerrel odébbra. „Biharkeresztes Szentjánostól – ahol sok munkáltatónk van, a borsi ipari parkban – tizen-egynéhány kilométer a távolság, ami elenyésző. Ha Debrecenhez képest nézzük, az 50-60 kilométer” – érzékeltette a különbséget.

Ez a romániai munkáltatóknak is megfelel, mert az általuk felvállalt utaztatási költségek sokkal kisebbek. „Gondoljunk arra, hogy ha csak román állampolgárokat szeretnének alkalmazni, és mondjuk Érmihályfalváról, Székelyhídról kellene őket beutaztatni, ez 50-60, sőt 80 kilométer is lenne. Ez nagyon nagy különbség ahhoz képest, hogy 10 kilométerről tudnak kompakt csapatokat is ideszállítani” – vázolta Békési Csaba.

Aki a mostani látogatás kapcsán kiemelt egy másik fontos dolgot: mivel az önkormányzat felvállalta azt a jelentős szerepet, hogy megszervezte az utat, megjelent az álláskeresőkkel, garantálta a találkozót, a munkáltatók irányába is bizalmat gerjesztett, hiszen azt látták, hogy egy kompakt csapatról van szó, amely több mint valószínű, hogy rendszeresen bejár dolgozni, ilyen problémák nem adódnak.

Szívesen látják a romániai cégek a magyarországiakat

Békési Csaba szerint egyébként nagyon sok magyarországi munkavállaló dolgozik Bihar megyében, de pontos statisztikák nincsenek, hiszen EU-s tagországokról van szó, ahol teljesen szabadon áramlik a munkaerő egyik országból a másikba, mindkét irányban. Romániából is sokan járnak át mezőgazdasági szezonmunkára, ugyanakkor nagyon sok fiatal tanul Debrecenben, munkát is vállalnak egyetem közben és után, sokan ott is maradnak. „Ahogyan az életünk is szabad, úgy a munkaerő-áramlás is, innen oda és onnan ide” – jelezte.

Azt is megkérdeztük: alkalmazási procedúra szempontjából miben más egy külföldit alkalmazni, mint egy romániait. Bonyolultabb, vagy esetleg több pénzébe kerül az alkalmazónak külföldit foglalkoztatni? Békési Csaba leszögezte: ugyanazok a költségek, a törvények nem tesznek különbséget itteni és külföldi állampolgárok között, még az Unión kívüliek esetében sem.

E tekintetben ez sokkal könnyebb procedúra, mint az Unión kívüli, ázsiai vendégmunkások esetében, amikor is 7-8 hónapba is beletelik ugyanez. Elmondása szerint „száz százalékban” szívesebben alkalmaznak a romániai cégek magyarországi munkaerőt, mintsem ázsiait. „Nem vagyunk megelégedve az ottani (ázsiai) munkaerővel, sem mi, sem a munkáltatók. A kulturális, nyelvi differenciák, a munka kultúrájának ismerete nagyon különbözik Európán belül és azon kívül” – hangsúlyozta.

„Természetesen gyors munkaerőre, nagy mennyiségben, szezonálisan vagy egy bizonyos gazdasági ágazatban, mint például a turizmusban, szükség van az Unión kívüli munkaerőre is, mert nagy csoportokban tudjuk alkalmazni őket, és ha egyszer beutaztatjuk a vendégmunkásokat, akkor aktívak maradnak” – tájékoztatott. De azt is hozzátette, hogy nagyon sok rostán kell átmenniük, a procedúra egyre nehezebb és nehezebb, ráadásul sokan idejövetelük után elhagyják munkahelyüket, az országot.

Magyarországiak Romániában, romániaiak Magyarországon

Végezetül azt is felvetettük: régebben Romániából vittek buszokkal Magyarországra dolgozni munkásokat. Ennek ismeretében kíváncsiak voltunk Békési Csaba véleményére: szerinte kijelenthető-e, hogy megfordult ez a tendencia, és ha igen, körülbelül mikor, minek köszönhetően.

„Nem lehet általánosítani, hogy valóban megfordult egy tendencia vagy sem. Az első dolog, ami a legfontosabb, az a távolság, ahonnan ingáztatjuk a munkaerőt. Először is gazdasági szempontokat kell figyelembe venni. A legfontosabb a költség a munkáltatóknál: milyen költségekkel tud munkaerőre szert tenni. A távolság csökkentése nagyon fontos. Mint ahogy az is, hogy kompakt csoportokról legyen szó” – válaszolt a bihari szakember.

Aki szerint ugyanakkor fontos szempont a vásárlóerő is. E téren pedig gazdasági elemzések alapján azt láthatjuk, hogy

„Azzal együtt, hogy itt is jelen van az infláció, mégis az alapélelmiszerek, az alapmegélhetésnek a költségei itt alacsonyabbak a minimálbérhez viszonyítva, mint Magyarországon. Vagyis ezen a szinten, »minimál plusz« béren, bérezési szinten a gazdasági ereje egy munkavállalónak nagyobb Romániában, mint Magyarországon. Látjuk azt is, hogy ma Magyarországról nagyon sokan járnak át napi vagy heti rendszerességgel vásárolni, mivel az alapélelmiszerek ára és az alapköltségek alacsonyabbak, mint Magyarországon” – jelentette ki Békési Csaba, aláhúzva, hogy mindez számít az alacsony jövedelmet felmutató háztartásokban.

Arról nem tud, hogy innen, Romániából hasonló módon, ennyire szervezetten munkavállalókat szállítsanak manapság mondjuk Debrecen környékére. „De tudjuk azt, hogy a fiataljaink közül sokan tanulnak Debrecenben”, az ottani egyetem a váradi Partium Keresztény Egyetemmel közösen indított szakképzést, és „még erősebb lesz az együttműködés”, még erősebb jelenléte lesz a debreceni egyetemnek a Partium egyetemen belül. Gépészmérnöki vonalon, az autóipari ágazatban szereplők kérésére szükség van ilyen képesítéssel rendelkezőkre Magyarországon.

„Láthatjuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerőre nagy szükség van Magyarországon”,

– ismertette. Ugyanakkor Békési Csaba szerint mindezt nem kell sem negatívumként, sem pozitívumként értelmezni. Elmondása szerint a gazdaság olyan, mint egy óraműrendszer: ha békén hagyjuk, és nem próbáljuk befolyásolni, „nem kezdjük piszkálni”, akkor megtalálja az egyensúlyt, magától működik.