Zászlómerénylet

Ha most a nép azt mondja, hogy menjetek a fenébe, igaza van. Mert hogy a kihirdetés előtt álló zászlótörvény körül minimum kétfélét állítanak a közéleti szereplők, két, egymásnak mondhatni homlokegyenest ellentmondó helyzetábrázolás feszül egymásnak. Pedig a közember igazából arra kíváncsi: használhatja szabadon a szívének kedves szimbólumokat, vagy arra kell számítania, hogy a hatalom továbbra is bármikor benyújthatja a számlát? S mit kap ebben az ügyben? Minimum két értelmezést, aminek nyomán legfeljebb az juthat az eszébe, hogy itt valaki megint nem mond igazat.

Próbáljuk árnyalni a képet, ha az első eufóriahullám és néhány pontosító megjegyzés után immár az RMDSZ is hajlandó árnyalni. Hagyjuk a „biztató lépés” vagy a „pozitív fejlemény” típusú semmitmondásokat, maradjunk annál, amit Márton Árpád mondott: „Ilyen a törvény. Csak ebben a formában voltak hajlandók elfogadni.” Mondta mindezt a szövetség egyik legelismertebb jogtudora, az óvatos duhaj kategóriájának élő szobra, a diplomatikus lojalitás ikonja. Érdemes lenne utánakeresni, de anélkül is megkockáztatom: életében nem fogalmazott ennyire egyértelműen. Így voltak hajlandók elfogadni...

Vegyünk egy nagy levegőt, és ne engedjük magunkat átcsábítani a demagóg oldalra. Mert kétségtelenül lehet élni nemzeti szimbólumok nélkül. Kérdés, hogy minek? Huszonöt év, az urbánus-rurális vita, a harisnyanadrágos-vitézkötéses lesajnálás után a dolog ott tart, hogy van egy törvény, amely bizonyos szabályozási keretben engedélyezi saját zászló kialakítását és használatát. Egy megye- vagy települészászlóét, amely tartalmának, heraldikai szimbólumrendszere elfogadhatóságának megítélését eleve egy akadémiai bizottság hatáskörébe utalja. Persze elméletileg lehet az a székely zászló is. Amelynek elfogadása megyezászlóként akár Székelyföld szimbolikus és területi egységét is jelenthetné, de erre Maros megyében egyre kevésbé nyílik lehetőség. Ha meg csak Háromszékre és Hargita megyére korlátozódik az egység, akkor saját kezűleg csorbítunk meg egy történelmi tájegységet.

Azt az indoklást pedig, hogy a lényeg a kerettörvény elfogadása, a mindennapokban meg lesz valahogy majd a székely zászlóval is, egyenesen elfogadhatatlan. Ez ugyanis eleve a pórázon tartottság, az ügyintézés gyakorlatának további deklarált elfogadása. Annak a függőségnek a prolongálása, amelynek fenntartása a jelek szerint az RMDSZ változatlan érdeke. Önök kérték, tessék választani: a korábbi bizonytalanság vagy a lánc? Ami kétségtelenül egyre fényesebb.