Virtuális szülinapi torta Facebook-módra
Fotó: Facebook
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
2025. július 05., 12:542025. július 05., 12:54
2025. július 05., 13:002025. július 05., 13:00
Évekkel ezelőtt én is azok közé tartoztam, akik igyekeztek minden Facebook-ismerősnek szülinapi jókívánságokat küldeni. A magam rendjén pedig mindenkinek egyenként megköszönni, aki valamilyen úton-módon megemlékezett rólam. Voltak, akik szívecskét, mások szöveget vagy stilizált szülinapi tortát küldtek egy-egy gombnyomással. Az elején még szóban reagáltam, azaz szöveget is írtam, de amikor sokasodni kezdtek a köszöntések, már csak egy-egy lájkgombbal jeleztem, „igen, vettem az adást, láttam a köszöntést, értékelem”.
„Mégsem lehetek ennyire népszerű, ennyire kedves ily sok embernek” – morfondíroztam. „Vajon mivel érdemeltem ki?” – kérdeztem nem kis naivsággal.
Hát...elég hamar megtudtam. Következő évben ugyanis senki, azaz senki nem köszöntött fel (amúgy azóta sem). Legalábbis a világhálón nem. Egy-két kedves ismerős felhívott telefonon, és boldogságot, egészséget kívánt – mert így illik. Személyesen. A telefonhívás azért mégiscsak személyesebb, mint egy színes lufi, amelyet egy gombnyomással a másik üzenőfalára továbbítunk anélkül, hogy tudnánk, él-e még vagy sem. Merthogy találkoztam már olyan esettel is, amikor rég elhunyt ismerősömet köszöntötték fel olyanok, akiknek fogalmuk sem volt, hogy az illető személyt már évek óta eltemették. A „Nyugodjék békében!”, „Örökre emlékezni fogunk rád”, „Mindig hiányozni fogsz” jellegű bejegyzések mellett ugyanis felfedeztem a „Boldog szülinapot!” vagy „Élj sokáig!” típusú üzeneteket.
Felszínes világban élünk, felszínesek a kapcsolataink is. Csak akkor gondolunk a másikra, ha a szülinapot jelzi a rendszer. Ha nem, már fogalmunk sincs, hogy az illető még létezik-e. És ez a felületesség mindennapjainkat is jellemzi. ,,Hogy vagy?” – kérdezzük a másikat, amikor rohanó világunkban összefutunk egy-két percre. De arra már kevés embernek van ideje és főleg türelme, hogy a feltett kérdésre adott esetleg hosszabb választ meghallgassa. Mert fut is tovább. Lassacskán már ez a kérdés is olyan köszönési formává válik, mint az amerikaiaknál a How are you? (hogy vagy?). Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt mily sokszor magyarázta az angoltanárom, hogy erre a kérdésre nem az a (udvarias) reakció, hogy igyekszem a valóságnak megfelelően válaszolni, hanem az ismétlés: How are you?
Nos, ezt a felületességet próbáltam kiküszöbölni az én sajátos módszeremmel.
S akit esetleg még fel is hívok telefonon, hogy rákérdezzek, miként érzi magát. Lehet, hogy udvariatlan részemről a lépés, de úgy érzem, egyrészt így a becsületes. Másrészt meg vagyok győződve, hogy az ismerősök a sok száz szívecske és torta között nem épp az enyémet fogják hiányolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!