Velük soha többet!

Tiszai ciánszennyezés 2000-ben, egy évvel később a mérhetetlen károkat okozó árvíz a Tiszán, majd az ajkai vörösiszap-katasztrófa 2010-ben, 2013-ban pedig történelmi árvíz a Dunán... Mi a közös bennük? Első látásra talán semmi. Jobban odafigyelve azonban azt látjuk, hogy ezek a Magyarországot érintő tragédiák jobboldali kormányok idején következtek be. Véletlen műve? Valószínűleg. Nem lehetünk annyira elvakultak vagy fanatikusok, hogy azt állítsuk, valamiféle felsőbb hatalom akarata érvényesült. S akkor még nem említettük az Amerikai Egyesült Államokban 2008 végén kirobbant gazdasági válságot, amely 2009 után éreztette igazán hatását.

Van ezeknek a történeteknek egy pozitív hozadéka is: egyik tragédia sem a balliberális kormányok idején történt, mert akkor az ország még nagyobb gondba és válságba került volna. Mint ahogy most is hálásak lehetünk az Úrnak, hogy a jelenlegi migránsválság idején nem a magyarokat a határon túliak ellen uszító, a globális világtőkét kiszolgáló és a magyar nemzeti érzést tűzzel-vassal irtó liberális és baloldali pártok uralkodnak.

Lehetett haragudni az egykori államelnökre, hogy 2006-ban nem lépett közbe, amikor az 1956-os forradalom ötvenéves évfordulóján tartott békés tüntetőket a kormány – bel- és külföldi őrző-védő cégekkel és rendőrséggel – szétverette és megfélemlítette. Hogy nem oszlatta fel a parlamentet és nem indítványozta az előrehozott választásokat. A jogi út megvolt hozzá és akár a kellő támogatottság is. Visszagondolva ez talán mégis indokolt volt. Nem azért, mert az azt követő években a hatalmon levők gazdaságilag még inkább tönkretették és még nagyobb adósságba hajszolták Magyarországot, hanem azért, mert a kizsigerelt, becsapott emberek saját bőrükön érezték, mit jelent a balliberálisok által hazugságra és gyűlöletre épített társadalmában élni. S hogy ezáltal egymás után két alkalommal is bizalmat szavazzanak annak a jobboldalnak, amely a romokban heverő országot évek óta próbálja építeni és fejleszteni, remélhetőleg még jó sokáig. S hogy a jövőben is meglegyen a jobboldali pártok többsége, a balliberális oldal pedig tűnjön el. Azaz mégse. Maradjon meg eltörpülő kisebbségben a közös emlékezetben – mementóként. Emlékeztesse az ország lakosságát arra, hogy velük soha többet!