Van-e jó és rossz húsvét?

Ezek ugyan bosszantó, de nem annyira súlyos korlátozások. Kis önmegtartóztatással simán túl lehet élni. Meglehet, jövő ilyenkor mindez rossz emlék marad, mint annyi más történet, amely az emberrel élete során megesik. És amelyen a hit lendíti túl. Ugyanis hitünkből ered a megnyugtató magabiztosság, hogy ne féljünk sorsunk alakulásától, a jövőnktől, amely mindig Isten kezében van.
Egyik barátom történetét mesélem el, aki légzési nehézségekkel került kórházba. Családjával együtt kétségbe volt esve, mert a rémisztő hírekből arra következtettek, hogy talán soha nem látják viszont egymást. Lehet ennél tragikusabb végkifejlet egy ember számára? Miután beutalták a kórházba, az első este telefonon beszélgettünk. Délelőtti kétségbeesésének már nyoma sem volt. A helyzettel megbékélve nyugodt hangon magyarázta, hogy rábízta sorsát Istenre. „Isten kezében vagyok. Ő döntse el, mi legyen velem. Én minden változatba belenyugszom” – magyarázta mély hallgatásom közepette.

És így is történt. Három hét múlva találkoztunk. Barátom áradozott, hogy a nővérek és az orvosok csodát tettek: nem került lélegeztetőgépre, a kezelés pedig hatásosnak bizonyult. Sok ilyen történettel találkozunk, amely mellett gyakran észrevétlenül megyünk el, és azt sem ismerjük fel, ha a „csoda” velünk történik meg. Holott ez a gondviselés óvó keze. Ott van védőpajzsként a keresztény ember körül: ez adja a jövőbe vetett hitet, a bizakodást és a belenyugvást, amikor erre szükségünk van.
Húsvét idején is fontos ezekről beszélni, hiszen mai világunk, és benne az emberek, kiszolgáltatottabbak, mint valaha. Vagy legalábbis ezt érzik, még akkor is, ha nincs rá nyomós okuk. Holott anyagiak tekintetében egyáltalán nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogyan azt sokan gondolják. Ahogyan egyik vállalkozó ismerősöm szokott fogalmazni: vajon miért nyafognak annyit az emberek, amikor bármelyik élelmiszerboltban tucatnyi szalámi, tej- vagy pékárutermék van. Olyan felhozatal, amiről elődeink álmodni sem mertek. Valóban olyan rossz ez a világ? Vagy inkább az a gond, hogy egy vágyvezérelt burok rabjaként sok ember olyan magasra emelte a képzeletbeli elvárásait, hogy elérhetetlenek számára. És ezzel ördögi körbe került.
Persze hogy vannak boldogtalan emberek. Még a járvány előtt olvastam egy nagyképű Facebook-bejegyzést, miszerint egy fiatalember haverokat keres hétvégi kiruccanásra egy írországi sörözéshez. Fapados repülőjárattal oda-vissza két-három nap. Azóta már láttam párszor a világvége hangulatot idéző bejegyzéseit a járványról. Hány ilyen mának élő emberke vesz körül bennünket, akinek gondtalannak tűnő szórakozásait derékbe törte a pandémia.

Húsvét van: Jézus feltámadásának kell meghatároznia életünket. Jóban és rosszban egyaránt. Olyan iránytű ez, amely a keresztény embert minden helyzetben eligazítja, és megmutatja a helyes válaszokat a hogyan tovább kérdésére is. Ebben a szellemben fogadjuk be tehát a húsvétot! Ehhez kívánok minden kedves olvasónknak áldott ünnepet!