Hirdetés
Makkay József

Makkay József

Van-e jó és rossz húsvét?

2021. április 04., 17:282021. április 04., 17:28

A koronavírus-járvány miatt meghozott korlátozó intézkedések sok embert zavarnak, sokan nem értenek vele egyet, mások pedig még pesszimistábbak: úgy vélik, már nem áll vissza soha a régi rend. Nehéz tehát a mai felemás helyzetben felszabadultan és bizakodóan ünnepelni. Úgy várni Jézus feltámadására, hogy túltesszük magunkat az előttünk tornyosuló vélt vagy valós gondokon.
Legyünk őszinték:

Idézet
voltak ezeknél sokkal nehezebb idők, amikor az emberek vállára nem csak az esti kijárási tilalom nehezedett, és az, hogy nem tudnak elmenni baráti társaságba mulatni.

Ezek ugyan bosszantó, de nem annyira súlyos korlátozások. Kis önmegtartóztatással simán túl lehet élni. Meglehet, jövő ilyenkor mindez rossz emlék marad, mint annyi más történet, amely az emberrel élete során megesik. És amelyen a hit lendíti túl. Ugyanis hitünkből ered a megnyugtató magabiztosság, hogy ne féljünk sorsunk alakulásától, a jövőnktől, amely mindig Isten kezében van.
Egyik barátom történetét mesélem el, aki légzési nehézségekkel került kórházba. Családjával együtt kétségbe volt esve, mert a rémisztő hírekből arra következtettek, hogy talán soha nem látják viszont egymást. Lehet ennél tragikusabb végkifejlet egy ember számára? Miután beutalták a kórházba, az első este telefonon beszélgettünk. Délelőtti kétségbeesésének már nyoma sem volt. A helyzettel megbékélve nyugodt hangon magyarázta, hogy rábízta sorsát Istenre. „Isten kezében vagyok. Ő döntse el, mi legyen velem. Én minden változatba belenyugszom” – magyarázta mély hallgatásom közepette.

Idézet
Tudtam, hamarosan újra fogunk találkozni. Akinek ekkora a hite, az számtalan gondon-bajon túlteszi magát az életben.

És így is történt. Három hét múlva találkoztunk. Barátom áradozott, hogy a nővérek és az orvosok csodát tettek: nem került lélegeztetőgépre, a kezelés pedig hatásosnak bizonyult. Sok ilyen történettel találkozunk, amely mellett gyakran észrevétlenül megyünk el, és azt sem ismerjük fel, ha a „csoda” velünk történik meg. Holott ez a gondviselés óvó keze. Ott van védőpajzsként a keresztény ember körül: ez adja a jövőbe vetett hitet, a bizakodást és a belenyugvást, amikor erre szükségünk van.
Húsvét idején is fontos ezekről beszélni, hiszen mai világunk, és benne az emberek, kiszolgáltatottabbak, mint valaha. Vagy legalábbis ezt érzik, még akkor is, ha nincs rá nyomós okuk. Holott anyagiak tekintetében egyáltalán nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogyan azt sokan gondolják. Ahogyan egyik vállalkozó ismerősöm szokott fogalmazni: vajon miért nyafognak annyit az emberek, amikor bármelyik élelmiszerboltban tucatnyi szalámi, tej- vagy pékárutermék van. Olyan felhozatal, amiről elődeink álmodni sem mertek. Valóban olyan rossz ez a világ? Vagy inkább az a gond, hogy egy vágyvezérelt burok rabjaként sok ember olyan magasra emelte a képzeletbeli elvárásait, hogy elérhetetlenek számára. És ezzel ördögi körbe került.
Persze hogy vannak boldogtalan emberek. Még a járvány előtt olvastam egy nagyképű Facebook-bejegyzést, miszerint egy fiatalember haverokat keres hétvégi kiruccanásra egy írországi sörözéshez. Fapados repülőjárattal oda-vissza két-három nap. Azóta már láttam párszor a világvége hangulatot idéző bejegyzéseit a járványról. Hány ilyen mának élő emberke vesz körül bennünket, akinek gondtalannak tűnő szórakozásait derékbe törte a pandémia.

Idézet
Nem akarom lekicsinyleni a járvány következményeit, de jótékony hatása lehet az életünkben, hogy önvizsgálatot tartsunk: számunkra mi a fontos, és mi kevésbé az?

Húsvét van: Jézus feltámadásának kell meghatároznia életünket. Jóban és rosszban egyaránt. Olyan iránytű ez, amely a keresztény embert minden helyzetben eligazítja, és megmutatja a helyes válaszokat a hogyan tovább kérdésére is. Ebben a szellemben fogadjuk be tehát a húsvétot! Ehhez kívánok minden kedves olvasónknak áldott ünnepet!

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Balogh Levente

Balogh Levente

PSD-s tisztújítás: maradhat az ellenzéki retorika és a kampányüzemmód

Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.

Balogh Levente

Balogh Levente

Amerika magunkra hagy?

Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lázba hoz még valakit az autonómia a román nacionalistákon kívül?

Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.

Hirdetés