Választói dilemmák

Hosszú levelet kaptam egy kedves marosvásárhelyi olvasónktól, aki saját bevallása szerint az Erdélyi Napló huszonöt évvel ezelőtti megjelenése óta hűséges előfizetőnk. Hosszan sorolja, hogy mit szeret, illetve miről olvasna szívesen a lapban. A hetilapunkat méltató, szép nyelvismerettel megírt levél szerzője azzal zárja sorait, hogy tanácstalan. Közeleg a szavazás napja, és nem tudja, érdemes-e voksolni. És ha igen, akkor kire?

Marosvásárhelyi olvasónk magyarként nincs egyedül Erdélyben dilemmájával. Sok hozzá hasonló tisztességes ember töpreng azon, érdemes-e szavazni, jelent-e valamit a voksa egy olyan országban, ahol immár huszonhat éve hiú ábránd a magyarság sorsának jobbra fordulása. És ha azt látja, hogy ebben az elmaradt irányváltásban a magyar képviselet is sáros – amelyet immár két és fél évtizede hitelez szavazói bizalmával –, akkor könnyen megszülethet a döntése: szavazás napján a legjobb otthon maradni. Ezzel is növelve a politikából kiábrándultak népes táborát, amit a december tizenegyediki, szavazói részvételről szóló közvélemény-kutatások már régóta jeleznek.

Román és magyar ember tehát egyaránt megelégelte a korrupciós mocsárba, a szegénységbe és a sovén hagymázba csúszott ország egymást váltogató és egymást jól kiegészítő politikai kasztjának regnálását. Az Európai Unió többi tagországához képest állandósult romániai szegénység immár olyan kiábrándultságot hordoz az emberek között, amit nem lehet szólamokkal és könnyelmű ígéretekkel hatástalanítani. Mindezek tetőzéseként ott állunk mi, romániai magyar szavazók, akiket az ország általános nyomora és kilátástalansága mellet többszörösen sújtanak megtagadott közösségi jogaink, az önrendelkezés hiánya, a többség számára apró-cseprőnek tűnő, de számunkra mégis létfontosságú napi magyar gondjaink. Azok a gondok, amelyeknek megoldását ígéri négyévente az RMDSZ, mindig más-más szlogenek és hangsúlyok ernyője alatt. Ezek az ígéretek azonban túlélik a parlamenti ciklusokat, mert gondjainkat Bukarestben nem sikerül orvosolni. Sem kormányon, sem kormányon kívül.

Itt van tehát az újabb szavazás és vele együtt az újabb ígérethalmaz. Mivel a román pártok számunkra gyakorlatilag semmit nem ígérnek, ez a rész kipipálva. Marad tehát a sors szeszélye folytán az ismét magyar alternatíva nélkül megméretkező RMDSZ. Amely nyújthatott volna egy mindenki számára elfogadható, tisztességes összefogást mindhárom párt szavazói számára, de ezt mégsem tette.

Ebben a helyzetben, aki eleve otthon akar maradni, azt nem lehet meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Aki viszont voksol, annak egyetlen lehetősége marad.