Ügyészek, norma

Van okuk jubilálni és álláspontjuk visszaigazolását láttatni a romániai korrupcióellenes ügyészség bírálóinak és ellenfeleinek: a bukaresti legfelsőbb bíróság felmentette Ludovic Orban ellenzéki politikust. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét befolyással üzérkedés vádjával állította bíróság elé a DNA, ám tavaly alapfokon, most pedig jogerősen is ártatlannak nyilvánította a bíróság, nem tartva bizonyítottnak a vádakat. A témát ezzel akár lezártnak is tekinthetnénk, Orban irányíthatja tovább alakulatát a majdani hatalomra kerülés reményében. Csakhogy a korrupcióellenes ügyészség kritikusai szerint a mostani felmentés is azt bizonyítja, hogy a nyomozóhatóság visszaél a hatalmával, számos közvádló túlkapást követ el tevékenysége során, hiszen lám, ezúttal is egy ártatlannak bizonyult embert vádoltak meg – mint kiderült, alaptalanul – és próbáltak börtönbe juttatni. Ergo: a DNA-t meg kell szüntetni, a székházait szerte az országban le kell dózerolni, a helyét pedig fel kell szántani.

Természetesen senki sem szereti, ha alaptalanul megvádolják és bíróság elé citálják. Különösen a sajtómunkások a megmondhatói, mennyi időt és energiát felemésztő foglalatosság a bíróságon bizonygatni, hogy állításuk nem rágalom és becsületsértés, hanem a valóságon alapszik. Mindez azonban benne van a pakliban. Viszont ahogy egyetlen ügyvédet sem kell megfosztani a talárjától, ha elveszít egy pert, úgy az ügyészséget sem kell megszüntetni, ha a bíróság megalapozatlannak nyilvánítja a vádiratban foglaltakat, a vádlottakat pedig felmenti. Márpedig a DNA és annak vezetője, Laura Codruța Kövesi tevékenységét kifogásolók ott követik el a legnagyobb hibát, hogy elvárják: a nyomozó hatóság által bíróság elé állított minden egyes vádlottat találjon bűnösnek az igazságszolgáltatás, ellenkező esetben – értelmezésük szerint – az ügyészség alkalmatlan. Ami hatalmas tévedés. Csalhatatlan vádhatóság ugyanis kizárólag a totalitárius rendszerekben működött. Például csak a kommunista rezsimek alatt fordult elő, hogy az ügyészségek „száz százalékban teljesítették a normát”, vagyis elérték, hogy valamennyi vádlottjukat elítélje a bíróság. Akkoriban kevés kivétellel mindenkit börtönbe juttattak, munkaszolgálatra köteleztek, halálba küldtek, legjobb esetben felfüggesztettre ítéltek, akire a hatalom rásütötte, hogy osztályellenség. Jogállamban, független igazságszolgáltatás mellett azonban ez lehetetlen, és nonszensz lenne olyan elvárást támasztani a vádhatósággal szemben, hogy minden gyanúsított esetében elérje az elmarasztaló ítéletet.

Lehet számháborúzni azzal kapcsolatban, hogy miközben a romániai bíróságok tavaly több mint 700 vádlottat ítéltek el a DNA vádiratai alapján, közel száz vádlottat felmentettek, vagyis a megalapozatlanul bíróság elé állítottak aránya kilenc százalékos. A lényeg azonban mégis csak az, hogy több mint egy évtizedes korrupcióellenes küzdelem után Románia még mindig Európa egyik legkorruptabb országa, a jelenséggel szembeni harc feladása pedig öngyilkossággal érne fel a hazai társadalom részéről. Persze annak érdekében, hogy ne teremtsen alapot az ügyészállam kiépüléséről, a nyomozó hatóság munkatársainak túlkapásairól szóló vádakra, a korrupcióellenes ügyészségnek maradéktalanul ki kell vizsgálnia az állítólagos bizonyítékfabrikálásokról, visszaélésekről szóló állítások valóságtartalmát. Ez nemcsak azért lényeges, hogy muníció nélkül maradjanak a DNA-ban a párhuzamos állam zászlóshajóját láttató balliberális koalíció vezetői, hanem azért, mert egy jogállamban nemcsak a korrupt politikusoknak, hanem az önkényeskedő ügyészeknek sincs helyük. Nem vitás, hogy a Laura Kövesi menesztését célzó kezdeményezés elsősorban nem a DNA vezető ügyészének szól, hanem kifejezetten a nyomozó hatóságot, általában pedig a korrupcióellenes hadjáratot igyekszik térdre kényszeríteni.

Ez az akció azonban nem fog sikerülni a PSD–ALDE-koa­lí­ciónak, és nem feltétlenül azért, mert Klaus Johannis államfő támogatásáról biztosította az ügyészséget és annak vezetőjét. A fő ok az, hogy a korrupcióel­lenes ügyészség gyengítéséről Brüsszelben és Washingtonban hallani sem akarnak. Mindazonáltal a romániai társadalom is tisztában van vele, hogy az ország demokratizálódásának, fejlődésének elengedhetetlen eleme a jó minőségű igazságszolgáltatás. És talán ez a legfontosabb.