Sok dühös ember

Néhány héttel ezelőtt, amikor nyilvánvalóvá vált a lengyel euroszkeptikus vonulat felerősödése, a hazai román sajtó komolyan tárgyalta annak lehetőségét, hogy Románia átveheti Lengyelország helyét az Európai Unió kelet-európai tigriseinek kis falkájában. Azt írták, erre minden paraméter adott: nagy ország, szomszédaitól eltérően energetikailag majdnem független, az Eurostat adatai szerint az ipar részaránya a GDP-ben 43,2 százalék, a gazdaság töretlenül növekedik, a lej stabil, az átlagbér a nyugdíjakkal együtt nő, és néhány rabló politikus még börtönbe is került.

Akkor meg miért őrjöng az utca? – kérdezheti a gyanútlan kívülálló. Tragédiákba torkolló diszkókatasztrófák a világ legfejlettebb államaiban is előfordultak, és abból nem lett kormányválság. Talán a románok hisztérikusabbak?

Szó sincs erről, az utca nem tájékozatlan. Inkább arról van szó, hogy az esténként tüntetni vonulók többsége nem hisz a mindenkori hatalom által mutatott Románia-képnek, és utánanézett, mi van a máz alatt. Attól őrjöngnek, amit ott találtak.

A román politikában látszólag vetésforgó van, ahol a hatalmat a jobb- és a baloldal felváltva gyakorolja. A törvényhozók az állampolgárok voksaival kerülnek a parlamentbe, onnan meg kormányra. Nos, hamis ez az állítás, derült ki, hiszen a most leköszönt koalíció legerősebb pártja, a PSD – miután az elmúlt 25 év során hatszor (!) változtatott nevet –, évek óta veszélyes genetikai kísérletet folytat. A koalíciós többség megszerzéséhez és megtartásához parlamentbe jutásuk után politikailag mutáns szervezeteket alakított ki más pártokból elköszönt elvtelen migránsok hadából. Ezzel a módszerrel olyan alakulatokat hozott létre, amelyek soha egyetlen választói voksot nem kaptak a szavazófülkében. Ilyen politikai formáció a Románia Haladásáért Szövetség és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, amelyek a törvények kiskapui között jöttek létre, tagjaik a Szociáldemokrata Párt listáin jutottak be a parlamentbe, ők a dinoszaurusz hátán utazó paraziták. Hatalomra jutva ezek a kis pártocskák a dinoszaurusz segítségével juttatták be embereiket minden közintézménybe, kapustól, takarítónőtől kezdve miniszteri tanácsosig és államtitkárig, miközben a legzsírosabb és legfontosabb pozíciókat simán megtarthatta az örökös kormánypárt, a PSD.

Eközben a román társadalomba évente mintegy 40 ezer iskolaelhagyó fiatal kerül: ők azok, akik vagy a negyedik vagy a nyolcadik osztályig sem jutnak el, döntő többségüket csak minimálbéresként lehet majd alkalmazni, ami nettó és kiszámítható veszteség az adó- valamint a társadalombiztosítási bevételek szempontjából az ország számára. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy munkát is találnak, tehát potenciálisan szociális eltartottak egész hada nő fel évente. Havasalföldön és Moldvában 20, Erdélyben 25 százalék azon 15 és 29 év közötti fiatalok aránya, akiket a nem hivatalos statisztika inaktívaknak nevez. Ők nem dolgoznak, nem inasok és nem is tanulnak. Spanyolországban a Podemos, Görögországban a Sziriza dühös emberei kerülnek ki e körből, Romániában a politika nem akar tudomást venni létezésükről. Tabutémának számítanak, akárcsak a közelmúltig több mint kétmillió, külföldön élő, adózó munkaképes román állampolgár, vagy az a két és félmillió, a létfenntartás határán sínylődő mezőgazdaságból élő ember.

Az ipar részaránya azért 43 százalék, mert a GDP nevetségesen alacsony. Az egészségügyi rendszerünk szabályszerűen haldoklik: egy évtized alatt orvosok és középkáderek tízezrei emigráltak. A nyugdíjpénztár 2008 óta kölcsönből fizeti a nyugdíjakat. A milliárdos nagyságrendű és egyre növekvő kölcsönök többek között abból adódnak, hogy az esztelenül megadózott munka miatt aránytalanul sok a minimálbéres, és emiatt nagyon alacsonyak a társadalombiztosítás bevételei.

Ez van a máz alatt Romániában.