Romániai államfőválasztás – Csak a fejét!

Ha a második fordulóban nem csalunk kétszer többet, kellemetlen meglepetésben lehet részünk – „idézi” Victor Pontát a TimesNewRoman a romániai elnökválasztás kapcsán. És ezúttal is eltalálták a lényeget.

Mint tudjuk, idén tizennégyen álltak a startvonalhoz, köztük két magyar: Kelemen Hunor az RMDSZ, illetve Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeként. További érdekességek: az indulók között volt két nő, Monica Macovei volt igazságügyi miniszter, aki Băsescu támogatásával létrehozta az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA), illetve Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, aki pálinkázott a székelyekkel; két hírhedt magyargyűlölő – Vadim Tudor és Funar –; egy kém, de inkább kettő, mert a külföldi hírszerzés (SIE) főnöke, Teodor Meleşcanu mellett a jelenlegi kormányfő, Victor Ponta is az lehetett, legalábbis a leköszönő Traian Băsescu regnáló államfő vádjai szerint. Klaus Johannisnak, Nagyszeben volt polgármesterének is próbáltam párt találni, de nem lehetett, ő a mi viccbéli Dezsőkénk, magányos, morcos, szűkszavú vezír, aki asszimilálódott szászként az autonómia kérdésében románabb a románoknál.

Közülük kettő, Victor Ponta jelenlegi kormányfő és Klaus Johannis expolgármester jutott a második fordulóba, a többieknek köszönjük a részvételt, a magyarokra még a későbbiekben visszatérünk egy kis időre.

Egy maradhat

Ha van értelme ilyet állítani: Victor Ponta a román baloldal, Klaus Johannis a román jobboldal jelöltje. Persze nincs értelme, Romániában ezek a kategóriák semmit sem jelentenek. Azt hiszem, pontosabb úgy megközelíteni a kérdést: Victor Ponta a mostani hatalom megerősítésében és kiterjesztésében érdekeltek képviselője, míg Johannis a jelenlegi kormányoldal túlhatalmának korlátozásában (és esetleg buktatásában) utazó erők strómanja. És most nem csupán az öntudatos választópolgárokra, illetve az ellenzéki pártokra gondolok.

Mert amióta betették a lábukat az amerikaiak az országba (rakétapajzsot telepítenének, palagázt termelnének, és még ott van Verespatak ügye is, hogy csak az ismertebb topikokat soroljuk), érezhetően magasabb fokozatba kapcsolt a korrupcióellenes ügyosztály, eddig érinthetetlen politikusok kerülnek előzetes letartóztatásba, földrengéssel felérő korrupciós ügyek látnak napvilágot. A DNA elvileg pártsemlegesen lő mindenfelé, lassan bevádolják a komplett politikai elitet (kivéve a magyarokat, de róluk később bővebben), a nagyobb vadakat mégiscsak a kormánypárt soraiból ejtik el. Ennek egyébként rém egyszerű a magyarázata, Romániában a politikai traszeizmust külön törvényben kellett szabályozni, a román politikusok – ciklus közben – nemes egyszerűséggel ellenzékből kormánypártivá igazolnak, mert az ideológia ennyiből áll: harácsoljunk. Ennek jegyében ellenzékiként fekszenek le, kormánypártiként kelnek fel, a szegény választók meg csak nézik, hogy akkor ezt így hogy?!

Elemzők szerint ez az egyik tétje a román államfőválasztásnak: ha Ponta a befutó, mindenféle legitimitás adott lesz ahhoz, hogy a korrupcióval megvádolt politikusoknak amnesztiát adjanak, illetve törvényileg lehetetlenítsék el a korrupcióellenes hatóságok munkáját. És erre hajlandóság nagyon is van a kormánypártok soraiban, a sajtóban fekete keddként emlegetik azt a tavalyi napot, amikor a honatyák szuperimmunitást biztosítottak volna maguknak a Btk. módosításával – elég nagy szégyen, hogy a magyarok is megszavazták, de még nagyobb, hogy előterjesztői között RMDSZ-eseket is találunk –, szerencsére az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a kezdeményezést. Be is fenyítették utána őket rendesen, tehát el lehet képzelni, mi történik, ha a szocik kezébe kerül a törvényhozás és a kormányzati hatalom mellett az államfői szék is. És ezért ők mindent megtesznek, a választási csalást Romániában nagyipari méretekben űzik.

Ezt a folyamatot fékezheti be Johannis, és jelen állás szerint van rá esélye. Ha mögötte testületileg összezár az összes, jobboldalinak nevezett induló, normálisan szavazhat a diaszpóra (az első körben nagy botrányok kísérték a külföldi vendégmunkások szavazását), illetve a vélt esélytelenség miatt távolmaradók egy részét képes megszólítani a második körben, megverheti Pontát, akinek nemigen maradt tartaléka, hiába szavaztatják le még a regáti halottakat is.

Igaz, kérdés, hogyan viselkedik Băsescu: a két ciklust kitöltő államfő bejelentkezett a román jobboldal vezetői tisztségére, tehát elvileg neki nem érdeke, hogy Johannis megerősödjön, bár más opciója nemigen van – ha Victor Pontát támogatja, akkor oda az európai és amerikai hátszél.

Királycsinálók?

Az is kérdés, hogyan szavaznak a magyarok: a román központi napilapok majdhogynem tényként kezelik, hogy az RMDSZ Pontát támogatja a második körben. A közös kormányzáson túl hagyományosan elég nagy a barátság a román szocik és a tulipánosok között (az egyetlen, korrupcióval megvádolt nehézsúlyú RMDSZ-es politikust, Borbély Lászlót anno a szocik mentették meg még ellenzékből [!] azáltal, hogy nem járultak hozzá a mentelmi joga megvonásához), és arra is emlékezhetünk, hogy a 2012-es országgyűlési választások előtt titkos paktumot kötöttek. Ezt követően volt egy kis mosolyszünet az azóta már kiakolbólított liberális társelnök, Crin Antonescu miatt. Kiválása után helyreállt a bukaresti rend, kormányra lépett az RMDSZ, de még mennyire, Kelemen Hunor még akkor sem tudta kihozni pártját a kormányból, amikor az általuk indított európai kisebbségi kezdeményezés ellen perbe szállt a román kormány – ott volt ugyanis a másik fő döntéshozó, Verestóy Attila, aki visszapofozta őt a helyére.

Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a székelyek tömegesen szavaznának Pontára, akinek vezényletével hadjáratot indítottak a székely szimbólumok ellen, és akinek a regnálása alatt visszatértek a rosszemlékű nacionalista-soviniszta idők. Iliescu elvtárs a háttérből figyel.

Pedig a magyar szavazatok eldönthetik a második forduló eredményét. Kelemen Hunor 320 ezer voks fölött zárt, Szilágyi Zsolt közel 53 ezret szedett össze. Tehát elvileg közel 400 ezer erdélyi magyart lehet(ett) aktiválni az elnökválasztás kapcsán, ami elég lehet Johannis boldogságához. Másnak nemigen fog örülni, bármennyire is igyekszik, vagy tolják hátulról, mivel két alapvető hendikeppel indul: az egyik, hogy nem román. A másik, hogy nem ortodox. Ha ő nyer, nehéz öt év vár rá.