Tetszik, nem tetszik, Ion Iliescut demokratikusan választották meg elnöknek
Fotó: Kozán István archívuma
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni – diktatúrából demokráciába –, mert az olyan lett volna, mint amikor egy autó nagy sebességgel vesz be egy veszélyes kanyart: biztosan felborul. Mi, állampolgárok sem voltunk felkészülve sem a demokráciára, sem a szabadságra. Vágytunk rájuk, szerettük őket, álmodtunk róluk, de nem voltunk készen rájuk – írja Ion Iliescuról publicisztikájában a Republica.ro portál munkatársa, Luminița Aldea.
2025. augusztus 06., 20:292025. augusztus 06., 20:29
2025. augusztus 06., 20:332025. augusztus 06., 20:33
Önkéntelenül is a vérünkbe ivódott a diktatúra, a félelem, a lehajtott fej és a vak engedelmesség. És ezt most egy olyan ember mondja, aki merte felemelni a fejét, és nem volt hajlandó behódolni – még ha akkoriban csak egy középiskolás lány is volt. Tudom, milyen volt közösségen belül fekete báránynak lenni.
Mind olyanok voltunk, mint az egynapos csibék, akiket egy kis ólban neveltek. Amikor először engedik ki őket a szabad levegőre és a tágas térbe, tétova léptekkel indulnak el, félve taposnak, keresik a kerítés határait, amelyek valaha körülvették őket. Még a fűszáltól is megijednek. A legkisebb zajra visszafutnak a ketrecbe. Aztán amikor megszokják a tágas teret, őrülten rohangálnak, kiabálnak. Nem lehet őket visszaterelni. Szabályok nélküli életre vágynak. Azt hiszik, a szabadság és a demokrácia azt jelenti, hogy nincs többé törvény, nincs többé rend. Ilyenek voltunk mi a forradalom idején.
Emlékszem, hogy a szabadság és a demokrácia olyan szavakkal kezdődtek, mint: reform, szerkezetátalakítás, leépítés, munkanélküliség.
Mennyire nehezen értettem meg, mi a szabadság – de még nehezebb volt megélni.
Milyen nehezen értettem meg, mit jelent a demokrácia – és még nehezebb volt gyakorolni.
Emlékszem az akkori gyűlöletre, amelyet egyesek Corneliu Coposu, Radu Câmpeanu vagy Ion Rațiu iránt éreztek. Azt vetették a szemükre, hogy külföldön éltek, és nem ettek szójás szalámit. Sokan közülünk még ma sem értették meg, mit jelent a szabadság, a demokrácia és a másik véleményének tisztelete. Ha nem úgy gondolkodsz, mint ők, akkor ellenség vagy. Ha nem azt támogatod, akit ők, akkor áruló vagy.
2020-ban kirándulni mentem Argeș megyébe egy román származású amerikai állampolgárral, aki azóta már elhunyt. Meg akarta mutatni nekem szülőhelyét, elmesélni néhány történetet őseiről és a Muscel-hegység antikommunista harcosairól. Trump-rajongó volt, személyesen ismerte őt. Meghívást kapott egy vacsorára a Fehér Házba az első elnöki ciklus idején. Én pedig elleneztem Trumpot. Mégis civilizáltan beszélgettünk, nyíltan megosztottuk a véleményünket, minden görcs és szenvedély nélkül. Ő évtizedek óta élt az Egyesült Államokban – a demokrácia és a szabadság bölcsőjében – és számára elképzelhetetlen volt, hogy valaki dühbe gurul csak azért, mert másként gondolkodik.
Arra a következtetésre jutottam, hogy nekünk, mint népnek, még hosszú út áll előttünk. Az első demokratikusan megválasztott elnök halálával ismét elszabadult a gyűlölet.
Engedjétek meg, hogy én is elmondjam a véleményem – nem támadólag, csak őszintén. Tetszik, nem tetszik, Ion Iliescut demokratikusan választották meg elnöknek. Tetszik, nem tetszik, három cikluson át vezette az országot. Hibákat követett el. Talán ő sem ismerte a demokráciát és a szabadságot, és velünk együtt tanulta meg azokat. A bányászjárások bűnével majd Isten előtt kell elszámolnia, ha a földi igazságszolgáltatás ezt elmulasztotta. Ha úgy ítélték volna el, mint Slobodan Milosevicet, más lenne a helyzet. De nem ítélték el, és mint államfő, katonai tiszteletadás mellett kell eltemetni.
Részvétem, Nina asszony!
Példás házasság és szerelem volt az Önöké. Hetven évig egyetlen ember mellett élni, botrányok árnyéka nélkül, nem kis dolog.
Férje oldalán, vele együtt próbálta ez az ország megtanulni, mi a szabadság és a demokrácia. Ő is, mi is nehezen tanultuk meg. Vannak, akik még mindig tanulják. Óvodások még.
Fordította Kisréti Zsombor
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!