Pünkösd, a hosszú hétvége?

Hosszú hétvége, indul a nyár eleji turistaszezon, megtelnek a szállodák és vendégfogadók, lesz egy bő ötnapos buli – röviden így foglalható össze idén a gyereknappal összecsapott pünkösd ünnepe. Az „egyházi máz” lassan kikopik divatból – sokak számára már említése is zavaró –, és marad az újabb és újabb munkaszüneti napok lajstroma, amelyeket szinte semmi nem köt össze. A    gyereknek nem kell iskolába menni, és ha a cégtulajdonos rendes ember, akkor a hosszú hétvége nemcsak az egyre jobban elkényelmesedő állami alkalmazottaknak jár, hanem a magánszférában dolgozók számára is.

Hosszú hétvégétől függetlenül azonban a keresztény egyház születésnapját és a Szentlélek kiáradását jelentő pünkösd ünnepe ránk köszönt. Akinek a nyár eleji szabadnapok bulihangulatában ideje van erre gondolni, az kimondottan jól jár, mert ez a fajta lelki táplálék akkor ér igazán valamit, ha időt, energiát és lelki nyugalmat áldozunk rá. Felpörgő és egyre több felesleges rohanásból álló világunkban nemcsak a hívő embernek tesz ez jót, hanem azoknak is, akik legalább ilyenkor, ünnepek táján Istenhez tudnak fordulni, hogy kérdéseik, vívódásaik válaszra találjanak. Ehhez azonban el kell jutni a templomba.

Magyarországi lapban olvasom, hogy egy városi egyházi gyülekezet fiataljai gördeszkás papot szeretnének maguknak. Dióhéjban benne van ebben az elvárásában mindaz, amit a ma embere szeretne egyházától: minél kevesebb liturgiát, és minél több szórakozást. Legyen az egyház valamiféle vidám vasárnap, amely pihentet, szórakoztat, kikapcsol, és amire hivatkozva teletűzdelhetjük naptárainkat hosszú hétvégékkel. Amire már csak a szavazatszerzésben érdekelt politikusoknak kell ráharapniuk, és a siker garantált.

Hogyan is állunk tehát az egyház születésnapjával? Mennyire fontos a magát kereszténynek mondó ember számára erre emlékezni? Van legalább annyira fontos, mint a saját születésnapunk? Minden bizonnyal ezekre a kérdésekre nehéz őszintén válaszolni egy olyan korban, amikor az egyházaktól gyors ütemben eltávolodó ember magára hagyatva bolyong és keresi boldogulását a világban.

Az immár szabadnapokkal is felkínált ünnep azonban fogódzót jelenthet az útkereső ember számára, aki éppen a csíksomlyói búcsún vagy saját településén, a pünkösdi szentmisén vagy istentiszteleten tapasztalhatja meg Isten közelségét. Bárhol is legyen, érdemes és kell erre figyelni. Ahogyan a munkájából kifolyólag sokat utazó ismerősöm meséli, jól esik reggelente éppen annak a településnek a legközelebbi templomába belépni, ahol történetesen van szentmise, és ahol aznapi teendőihez imában kérheti Isten segítségét.