Makkay József
2017. június 02., 21:222017. június 02., 21:22
Hosszú hétvége, indul a nyár eleji turistaszezon, megtelnek a szállodák és vendégfogadók, lesz egy bő ötnapos buli – röviden így foglalható össze idén a gyereknappal összecsapott pünkösd ünnepe. Az „egyházi máz” lassan kikopik divatból – sokak számára már említése is zavaró –, és marad az újabb és újabb munkaszüneti napok lajstroma, amelyeket szinte semmi nem köt össze. A gyereknek nem kell iskolába menni, és ha a cégtulajdonos rendes ember, akkor a hosszú hétvége nemcsak az egyre jobban elkényelmesedő állami alkalmazottaknak jár, hanem a magánszférában dolgozók számára is.
Hosszú hétvégétől függetlenül azonban a keresztény egyház születésnapját és a Szentlélek kiáradását jelentő pünkösd ünnepe ránk köszönt. Akinek a nyár eleji szabadnapok bulihangulatában ideje van erre gondolni, az kimondottan jól jár, mert ez a fajta lelki táplálék akkor ér igazán valamit, ha időt, energiát és lelki nyugalmat áldozunk rá. Felpörgő és egyre több felesleges rohanásból álló világunkban nemcsak a hívő embernek tesz ez jót, hanem azoknak is, akik legalább ilyenkor, ünnepek táján Istenhez tudnak fordulni, hogy kérdéseik, vívódásaik válaszra találjanak. Ehhez azonban el kell jutni a templomba.
Magyarországi lapban olvasom, hogy egy városi egyházi gyülekezet fiataljai gördeszkás papot szeretnének maguknak. Dióhéjban benne van ebben az elvárásában mindaz, amit a ma embere szeretne egyházától: minél kevesebb liturgiát, és minél több szórakozást. Legyen az egyház valamiféle vidám vasárnap, amely pihentet, szórakoztat, kikapcsol, és amire hivatkozva teletűzdelhetjük naptárainkat hosszú hétvégékkel. Amire már csak a szavazatszerzésben érdekelt politikusoknak kell ráharapniuk, és a siker garantált.
Hogyan is állunk tehát az egyház születésnapjával? Mennyire fontos a magát kereszténynek mondó ember számára erre emlékezni? Van legalább annyira fontos, mint a saját születésnapunk? Minden bizonnyal ezekre a kérdésekre nehéz őszintén válaszolni egy olyan korban, amikor az egyházaktól gyors ütemben eltávolodó ember magára hagyatva bolyong és keresi boldogulását a világban.
Az immár szabadnapokkal is felkínált ünnep azonban fogódzót jelenthet az útkereső ember számára, aki éppen a csíksomlyói búcsún vagy saját településén, a pünkösdi szentmisén vagy istentiszteleten tapasztalhatja meg Isten közelségét. Bárhol is legyen, érdemes és kell erre figyelni. Ahogyan a munkájából kifolyólag sokat utazó ismerősöm meséli, jól esik reggelente éppen annak a településnek a legközelebbi templomába belépni, ahol történetesen van szentmise, és ahol aznapi teendőihez imában kérheti Isten segítségét.
Balogh Levente
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
Rostás Szabolcs
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
Balogh Levente
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
Rostás Szabolcs
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Balogh Levente
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Páva Adorján
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Rostás Szabolcs
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
szóljon hozzá!