Őriznek és vétenek

Ha a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI) ugyanannyira értenek a szakmához, mint az etimológiához, akkor máris egyértelmű, mekkora az állítólagos kézdivásárhelyi merényletkísérletről szóló vádak valóságtartalma. Az ország, apparátusát tekintve pedig a világ egyik legnagyobb titkosszolgálata három évvel ezelőtt arculatváltáson ment keresztül, amelynek keretében addigi mottóját újra cserélték, ami úgy hangzik: „Patria a priori”. Ami a SRI agytrösztjei szerint annyit tesz, mint „a haza mindenekelőtt”. Holott nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy az ember tudja (elég, ha a latin vagy filozófia órát nem aludta végig): az a priori annyit tesz, mint a tapasztalás és tények ismeretét megelőző tudás. Jelen formájában az intézmény logóján is olvasható szlogen valami olyan zöldséget jelent, mint „a haza korábban van”.

Ettől a bakitól persze az intézmény még lehetne professzionális, Románia biztonsága érdekében tisztelettel és becsülettel munkálkodó titkosszolgák gyülekezete. Csakhogy nagyon jól emlékszünk arra, milyen körülmények között jött létre ez az állambiztonsági szerv 1990 fekete márciusát követően, amikor a marosvásárhelyi pogrom tervének végrehajtásával a Szekuritáte embereinek sikerült teljesen törvényesen és zökkenőmentesen átmenteniük a hatalmukat egy új, „patyolattiszta” hírszerzés kötelékébe. Ennek a titkosszolgálatnak – és öt másik hazai társszervének – a felduzzasztásával Románia odajutott, hogy világelső lett a hírszerző szolgálatok számát és ezek mintegy 15 ezer alkalmazottját tekintve. Nálunk a legmagasabb az egy főre jutó ügynökök száma: százezer romániai lakosra hatvan titkosszolga jut, miközben az Egyesült Államokban 12, Nagy-Britanniában pedig hat. A SRI költségvetése még a gazdasági válság sújtotta években is nőtt, a 2016-ra előirányzott büdzsé tervezetében például az ideihez képest húsz százalékkal.

Márpedig a pénz eredménykényszert szül. Jelzésértékű, hogy a szolgálat igazgatói posztját jelenleg az a volt liberális politikus tölti be, aki idén februári kinevezése előtt nem sokkal Budapest „ellenséges nacionalizmusáról” értekezett, továbbá arról, hogy Magyarország Moszkva „trójai falova” az Európai Unióban, és emiatt egyre nagyobb veszélyt jelent az európai berendezkedésre. Két hónappal ezelőtt közzétett, 2014. évi tevékenységéről szóló jelentésében ugyanakkor a SRI az alkotmányosságot veszélyeztető tényezők közé sorolta a székelyföldi autonómiatörekvéseket.

Most pedig ott tartunk, hogy merényletkísérlettel és terrorizmussal gyanúsítanak egy erdélyi magyart, aki történetesen tagja a radikális eszméiről, románellenes nézeteiről közismert Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak. A diverzió félig bejött, hiszen a bukaresti média egy része ismét kielégíthette magyarellenes vágyait; akadt például hírtévés műsorvezető, aki december elsején egy pár bocskorral a kezében azzal fenyegette a magyarokat, hogy a románok ismét kitűzik a lábbelit a budapesti parlament épületére. Rengeteg többségi véleményformáló azonban átlátott a szitán, és roppant tanulságos volt tőlük hallani/olvasni, hogy a román hírszerzés és a nyomozó hatóság egyszerűen kreált egy „bombasztorit”, mégpedig azzal a szándékkal, hogy egymásnak ugrassza az erdélyi románokat és magyarokat. Ha ez minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, például ha az állítólagos merényletkísérlet egy szem gyanúsítottját szabadlábra helyezik (amúgy milyen „terrorsejt” az, amelynek a többi, cinkosként beállított tagja ellen még csak eljárást sem indítanak?), akkor annak egy magát demokratikus és jogállamnak nevező országban súlyos következményei kell hogy legyenek. Már csak azért is, mert ezzel a december elsejei történettel a szolgálatok azt a negyed évszázada közismert tényt és valóságot kísérelték megkérdőjelezni, miszerint az erdélyi magyarok kizárólag békés eszközökkel küzdenek kisebbségi jogaik érvényesítéséért.

Vagyis tevékenységük mottója egészen pontosan úgy hangzik: őrizünk és vétünk.