Magyarország nem esett el

Budapest elesett! – olvasom egy jobboldali blog figyelemfelkeltő címét. Az írás világvége-hangulata elkeserítő, mert azt sugallja, hogy a magyarországi helyhatósági választások eredményeivel mindennek vége. Azaz ránk tör a balliberális ellenzék, és amit a konzervatív színezetű kormány gazdasági, nemzetpolitikai és egyéb területeken az elmúlt évtizedben megvalósított, annak most vége szakad.
Azon túl, hogy jogos az elkeseredés a magyar állam egyik legfontosabb bástyájának, Budapestnek az „elvesztése” miatt, azért legyünk realisták, és nézzünk a választási eredmények számadatai mögé. A kormánypártok országosan 1,8 millió szavazatot kaptak, míg az ellenzék 1,45 milliót. Ez a parlamenti erőviszonyokra lefordítva azt jelenti, hogy ha most tartották volna az országgyűlési választásokat, akkor a Fidesz-KDNP pártkoalíció pár mandátum híján közelítené a kétharmadot, azaz továbbra is kényelmes többséggel kormányozhatna. Van ugyan számokban is mérhető veszteség – Budapest mellett több megyei jogú várost is a Momentum–DK–MSZP–Párbeszéd–LMP, valamint a Jobbik szövetségéből létrejött ellenzéki tömörülés fog vezetni –, összességében azonban a vidék a kormánypártoknak szavazott bizalmat.
Érthető módon a magyarországi ellenzék nagy sikerként könyveli el a vasárnapi helyhatósági választásokat. A határon túli magyarság „rémeként” elhíresült Gyurcsány Ferenc az ellenzéki összefogás nagy teljesítményét ecsetelve azt nyilatkozta: „Magyarország egy olyan diktatúra, ahol még léteznek a demokrácia bizonyos eljárási szabályai”. Az országot egykoron mély anyagi csődbe juttató volt miniszterelnök persze arról megfeledkezik, hogy diktatúrákban nincsenek szabad választások. Sőt, az ellenzék sajtója frontális támadást indíthatott bármelyik kormánypárti jelölt ellen, ami azért diktatúrákban nem bevett gyakorlat.
Jobboldali ember számára mindenesetre kár lenne a „Fidesz-diktatúrát” kiáltó ellenzéki pártvezetők nagyravágyó kijelentései alapján megítélni és beárazni a helyhatósági választások eredményét, mert azok nem valós helyzetet tükröznek. Ami persze nem azt jelenti, hogy a kormánypártok nyugodtan hátra dőlhetnek, hiszen van mit sepregetni saját házuk táján is.
Elemzők szerint a kormánypárti erőknek komoly hátrányt okozott Győr városának újraválasztott polgármestere, Borkai Zsolt, akiről kampányban több évvel ezelőtt készült videofelvételeket tettek közzé ellenfelei „szex- és korrupciós botrányairól”. Kérdés persze, hogy a lejárató kampány mögött mennyi az igazság, és mennyi a fikció. A botrány azonban jól mutatja, hogy egy pártnak idejében ki kell szűrnie kétes múltú, és emiatt zsarolható jelöltjeit, mert egy ilyen személy miatt a legjobban teljesítő jelöltek is elbukhatnak. Ami meg is történt például Budapest főpolgármesteri tisztsége esetében, hiszen az ellenzéki összefogás színeiben nem olyan városvezető nyert, aki szakmaiságban és tapasztalatban megközelíthetné az éppen leváltott kormánypárti polgármestert.
Az élet a helyhatósági választások után is megy tovább. Választások voltak és lesznek a következő években is. Ez a demokrácia alapszabálya, és az ellenzéki pártok jajveszékelése ellenére Magyarország demokratikus állam.