Makkay József
2019. december 13., 10:392019. december 13., 10:39
Ha nem drukkolnék Ludovic Orban liberális színezetű kormányának, hogy végre indítsa el jó irányba ezt a harminc éve kilátástalanságban és korrupcióban vergődő országot, akkor kárörvendően azt mondanám: túl korán odaugrottak a kormánykerékhez anélkül, hogy megfelelő parlamenti háttértámogatásuk lenne az elkerülhetetlen intézkedésekhez.
Nem vitás, hogy Romániában szinte semmi nem működik jól az állami szektorban. Sok mindent kellene gyökeresen átalakítani, megreformálni, és a kényelmes bőrfotelekből kiszórni a rengeteg barátot, ismerőst, rokont, akik nem szakmai képességeik alapján kerültek jól fizetett állásokba, hanem az éppen hatalmon levő párt helyezte oda őket.
A kormányzó Nemzeti Liberális Párt miniszterelnöke azonban szélmalomharcot folytat, hiszen beharangozott reformelképzeléseit parlamenti támogatottság nélkül képtelen megvalósítani. Már a kiemelt, speciális nyugdíjak ügye is kemény diónak bizonyul, miután kiderült, hogy jó esetben csak a politikusok időskori juttatásait lehetne megnyirbálni. A kommunista rendszerben szocializálódott egykori ügyészeknek, bíróknak, szekustiszteknek és egyéb hasonszőrű alkalmazottaknak sikerült elérniük, hogy az alkotmánybíróság kimondja: a katonaság, a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás egykori alkalmazottainak különleges nyugdíját nem lehet megkurtítani. Ami enyhén szólva is diszkrimináció, mert mitől érdemel nagyobb kiváltságot egy titkosszolgálati alkalmazott, ügyész vagy katonatiszt, mint a középiskolai tanár, az ipari mérnök vagy a mezőgazdasági szakember. Miközben aktív életük során az előbbi mesterségekhez képest többszörös fizetést zsebelnek be az államkasszából, a nyugdíjuk kiszámítását szabályozó törvény is diszkriminatív, miután az utolsó fizetésük 85 százalékában határozza meg a havi nyugdíjt. (Egy frissen nyugállományba került törvénybíró vagy ügyész havonta legalább 10 ezer lej nyugdíjt vesz kézbe, miközben a hasonló régiséggel rendelkező idős tanár járandósága jó esetben sem éri el ennek az összegnek az egyharmadát.) De még ennél is felháborítóbb, hogy a volt Szekuritáté emberállománya is hasonló nyugdíjakkal élvezi öregkori napjait.
Egyre biztosabb tehát, hogy a speciális nyugdíjak maradnak, tovább borzolva a lakosság többségének az igazságérzetét. A semminél még a Szociáldemokrata Párt korábban benyújtott törvénytervezete is jobb lenne, amely progresszív módon adóztatná meg a nyugdíjakat, így csökkentve az igazságtalanul nagy különbségeket.
De nem csak a speciális nyugdíjak jelentik a román kormány számára a kihívást. Nagy gond az ágyúgolyóként elszabadult költségvetés és a kereskedelmi mérleg hatalmas hiánya (idén 15 milliárd euróval többet importált az ország, mint amennyit exportált), ami megállíthatatlanná teszi a lej leértékelődését. Szakemberek szerint az állami szektorban hirtelen megemelt fizetések nagy hatással voltak az importtevékenység fokozására, hiszen élelmiszertől az újgazdagok luxusautójáig gyakorlatilag mindent behozatalból fedez az ország. Ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kimászni, hiszen a hazai ipar és mezőgazdaság nem képes a megnövekedett hazai fogyasztói szükségleteket fedezni.
Kérdés: meddig bírja szusszal az Orban-kabinet? Az előrehozott választások lehetséges forgatókönyve is bejöhetne, ha volna rá hajlandóság a parlamenti „háttérország” részéről. De ennek kevés a valószínűsége. A következő hat-nyolc hónapban macska-egér játékra számíthatunk, amikor egy-egy bizalmatlansági indítvánnyal az ellenzék megpróbálja ellehetetleníteni a kormányt. A taktika azonban nem lesz elegendő az előrehozott választások kikényszerítéséhez, mert ha idő előtt válnak meg képviselői mandátumuktól, akkor egyik párt politikusa sem jogosult a különleges nyugdíjra. Ez pedig önmagában elrettentő erő, hogy ne maguk alatt vágják el a fát.
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!