Az ortodox egyházban előforduló legionárius eszméktől az egyház vezetése nem határolódik el, hanem ellentámadásba lendül
Fotó: Mihai Poziumschi/Agerpres
A Román Ortodox Egyház múlt héten átadott bukaresti Nemzeti Katedrálisában a fasiszta legionárius mozgalom ismert költőjének, Radu Gyrnak a versét énekelte az egyház gyerekkórusa. Amikor ezt az avató után többen is szóvá tették – erdélyi magyar részről Csoma Botond Kolozs megyei parlamenti képviselő, az RMDSZ szóvívője – közleményében a Román Ortodox Egyház kármentésbe, és magyarázkodásba kezdett. Az ortodox egyház legionárius szimpátiáiról írt véleménycikket a Rebuplica.ro portálon Ciprian Mihali.
2025. november 03., 19:192025. november 03., 19:19
2025. november 03., 19:592025. november 03., 19:59
Tegnapi közleményében a Román Ortodox Egyház (BOR) kármentésbe kezdett. Egy ilyen hatalom természetéhez nem tartozik hozzá, hogy beismerje tévedéseit. De nem is teheti meg, hiszen a BOR soha nem téved – sem akkor, amikor évszázadokon át rabságban tart egy egész etnikumot, sem akkor, amikor a XX. század legsötétebb hatalmaival – a legionáriusokkal, a fasisztákkal, a kommunistákkal –, majd újabban Dragneával vagy Simionnal társul.
és mi tévedünk – holott a „Avem o țară” („Van egy országunk”) című költeményt Radu Gyr-nek tulajdonítva kizárólag ortodox honlapokon találjuk meg. A BOR számára nem léteznek azok a számtalan templomi kórus által évtizedek óta előadott énekek sem, amelyek Gyr-t népszerűsítik, többek között a leginkább legionárius ihletésű versein keresztül.
Végső soron teljesen mellékes, hogy ez a vers valóban Radu Gyr műve – aki amúgy érzelgős, ismétlődő és legionárius küldetéstudattól átitatott költő volt. Ami igazán számít, az az, hogy miként fordulhat elő: a BOR hivatalos gyerekkórusa egy nyíltan legionárius szimpátiáiról ismert karmester vezetésével, ilyen sorokat énekel, amelyek a negyvenes évek légkörét idézik:
„Ma ismét keresztre feszítettek ellenségeid,
Háromszínű zászlóval díszített Erdély:
Szent földünk, a megfeszítés helye,
Ágyúk tépázzák a ravasz ellenség keze által;
Szent püspökeink vannak, Iancu és a vértanúk,
Horia, ki a nemzetért kerékbetöretett;
Ma újra keresztre feszítettek ellenségeid,
Erdély, három színbe öltözött,
S véreddel írták föl feletted bűnödet:
Azt, hogy szeretted az ortodoxiát.
Szentek paradicsoma a miénk,
Kik börtönben haltak meg,
És névtelenül a sírba hányták őket;
De ma, mikor a földet félresöprik,
Feltámadnak a szent ereklyék –
Rabruhában, nehéz zubbonyban.”
Miért énekelnek tehetséges gyerekek ma, a Nemzeti Katedrálisban, az 1940–1944 közötti „ravasz ellenség” által széttépett Erdélyről? Miért kell megtanítani őket „vérről”, „börtönben halált halt szentekről”, „gödörbe vetett testekről” és „rabruhás ereklyékről” énekelni?
A BOR hivatalos kórusának, a Tronos-nak a karmestere „a zenét és hazájukat szerető gyerekekről”, „áldozatkész kicsinyekről” beszél. De vajon miért kell ezeknek az „áldozatkész gyerekeknek” börtönökről, ereklyékről és rabruhákról énekelniük – mintegy bevezetésként a hazaszeretetbe? Azokról a börtönszentekről, akik közül sokan a Legionárius Mozgalom aktív tagjai voltak?
A gyerekek szülei pedig ezt mondják:
Ha nem lenne az internet, az ég áldja meg, senki sem mondott volna neki semmit – se dicséretet, se gyűlöletet!”
Éljen a szent tudatlanság – a szülőké is, meg a gyerekeké is, akiket ugyanezen tudatlanságban nevelnek, nagy gondossággal! Ezt a tudatlanságot pedig a BOR maga is táplálja – még a közleményében is, amelyben ismét belső ellenségeket talál ki, ahelyett, hogy alázatot mutatna, és hidakat építene az emberek között.
Kisréti Zsombor fordítása
Legionárius, vasgárdista propagandista, Radu Gyr versét szavalták gyerekek Bukarestben, a világ legnagyobb ortodox templomában, a Nemzeti Katedrálisban, amelynek szentképeit nemrég szentelték fel. korábban írtuk
Csoma Botond: morális összeomlás, hogy vasgárdista propagandista versét szavalták a Nemzeti Katedrálisban
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!