Advent Erdélyben mindig egy kicsit többet jelentett, mint egyszerű várakozást
Fotó: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség
Drága advent, köszöntünk… – énekeljük, amikor a gyertyák lángja fellobban a templomokban és az otthonokban. A remény ideje ez – nem az olcsó optimizmusé, hanem a mélyből fakadó, Istenre figyelő reménységé. Azé a hitből szőtt várakozásé, amely már nem csupán emlékezik, hanem előre néz: jön neked a te királyod, igaz és szabadító!
2025. december 06., 07:292025. december 06., 07:29
2025. december 07., 12:522025. december 07., 12:52
Erdély templomaiban és gyülekezeteiben az advent nem csupán naptári esemény. Itt, ahol a harangszó évszázadokon át őrizte a magyarság és a hit szavát, az adventi várakozás egyúttal a megmaradás és az élni akarás himnusza is. A székelyföldi fenyvesek között, a havasok árnyékában, a mezőségi szórványban, a kalotaszegi kazettás mennyezetű falusi templomainkban ma is felhangzik a mindnyájunk által jól ismert kifejezés: ránk talált az Isten. S ez a felismerés nemcsak a betlehemi jászolra mutat, hanem a mi mindennapjainkra is. Mert az, hogy ma is összegyűlünk, hogy éneklünk, hogy még van kinek átadni a gyertyát, hogy még a kis közösségekben is maroknyi gyermeksereg készül betlehemest tanulni, hogy magyar nyelven szól több száz templomban az ige, az maga a csoda – a Krisztusban megélt remény valósága.
A kisebbségi lét tapasztalata megtanított bennünket remélni akkor is, amikor emberileg már nem volt okunk rá. Sok családból sajnos a fiatalok messze földre mentek, s az udvaron maradt várakozó nagyszülők még mindig a kapuban állnak kezüket homlokukhoz emelve, hátha megpillantják hazatérőiket – abban a pillanatban advent van. Mert minden hazavárás, újrakezdés és imádság, amelyet a sötétség ellenében mondunk, egyben Krisztus-várás is.
És a „szokásos” Krisztus-várás mellett reméljük, hogy megerősödünk majd nemcsak hitben és szeretetben, hanem lélekszámban is. És persze reméljük, hogy sokat próbált térségünkre minél hamarabb béke köszönt, hogy a vén kontinens nem a szakadék széle felé rohan, hanem visszatér arra az útra, amely a keresztyén gyökerek megtartását jelenti. Mint ahogy azt is reméljük, hogy az anyaország továbbra sem feledkezik meg rólunk. És
A mai digitális világ zajában egyre nagyobb szükségünk van az elcsendesedésre, a megállásra. Arra, hogy ne csak a karácsonyi ajándékok megtervezését lássuk magunk előtt, ne csak az első, második, majd négy hét múlva a negyedik gyertya meggyújtását tűzzük ki célként, hanem azt is, hogy figyeljünk a mellettünk levőkre.
A mai ember számára a remény gyakran elhalványult szó. Anyagi boldogulásban, biztos megélhetésben, sikeres karrierekben keressük, jól fizetett állásokban, jövedelmező kapcsolatokban látjuk a jövőt. És közben észre sem vesszük, hogy a legnagyobb reménység már úton van felénk. Krisztus nem a díszek fényében, nem a reklámok harsogásában jön el, hanem ott, ahol valaki csendben felnyitja a Bibliát, ahol valaki újra imádkozni kezd, ahol valaki kibékül haragosaival. Isten eljövetele mindig személyes élmény – bennünk válhat valósággá.
Az adventi idő így válik láthatóvá. Nem csupán gyertyák fényében, hanem az emberek arcán, a közösség örömében, az együtt végzett munkában, egymás segítésében, egy-egy dicsérő szóban vagy bátorító mosolyban.
Ahol a közösség nem csupán múlt, hanem jövő. Ahol a remény nemcsak érzés, hanem Krisztus tapintható valósága.
Amikor fellobban az első, majd a második gyertya, hadd lobbanjon fel bennünk is az a hit, amely nemcsak a múltra emlékezik, hanem bátran néz előre. Boldog, látható adventet kívánok minden olvasónak – a remélt Krisztus valóságában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Retteg az erdélyi szavazatoktól a magyarországi választók egy része. Teljesen alaptalanul – tenném hozzá gyorsan. Ha minden szavazatra jogosult személy elmenne és a Fideszre szavazna, akkor sem tudnánk jelentősen befolyásolni a választás végeredményét.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
A diszkontáruházlánc visszaváltott palackoktól bűzlő kijárata előtt térdre kényszerített, földbe döngölt, maga alá temetett a bevásárlókosár.
A Grönland kapcsán megkötendő keretmegállapodás bejelentése nyomán egyelőre úgy tűnik, fellélegezhetnek a NATO-szövetségesek, mivel most úgy néz ki, nem robban szét a szövetség a sziget miatti nézetkülönbségek nyomán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!