Kétharmados sikertörténet

Több politológus szerint az idei volt a Fidesz–KDNP eddigi legeredményesebb kampánya és mozgósítása. A pártszövetség jó szereplését amúgy előre jelezték a közvélemény-kutatások, így a kormánypárt akár kényelmesen hátra is dőlhetett volna. De nem tette, és ez lett sikerének fő mozgatórugója.

Az Alföld egyik fideszes fellegvárában, Hódmezővásárhelyen a polgármesteri szék elvesztése az időközi választásokon – az ellenzéki pártok összefogása „független” jelöltet ültetett a városvezetői székbe – az országos kampányban is meghatározóvá vált. Az ellenzéki pártok bódult állapotba kerültek a nem várt helyi eredménytől, és úgy gondolták, az országos sikerhez elég lesz ugyanennyi. A választások előtti hetek kiegyezésről, visszaléptetésekről, technikai szavazásról és budapesti egyeztetésekről szóltak. A másik oldalon a Fidesz kampánystábja nagyon is komolyan gondolta az ellenzék lehetséges összefogását, ezért mindent belevetett a mozgósításba. Az alapos és jó munkának kirobbanó eredménye lett: várakozáson felüli, kényelmes kétharmad született, ami a kormánypártok számára nemcsak az eddigieknél nagyobb biztonságot, hanem nagyobb felelősséget is jelent.

Mindez a sikeres választási történet kampányrésze, amelynek szerves összetevőjeként a migráció növekvő veszélyét is bevitték a közbeszédbe. Ami természetesen nem légből kapott történet, hiszen Európa nyugati felében igencsak tetten érhetőek a zömében migránsok által elkövetett késelések, nemi erőszakok vagy a gázolásos, fegyveres tömegmészárlá­sok. A Fidesz kampánya csokorba szedte mindazt, amit a nyugat-európai fősodratú média vagy elhallgat, vagy a veszély nagyságához mérten minimalizál.

De ezzel együtt sem lehetett volna ilyen mérvű választást nyerni Magyarországon – ahol a mindenféle híresztelés ellenére virágzó ellenzéki média hihetetlen mocsokáradattal borította el a kormánypártok képviselőit –, ha nincs jól működő és dinamikusan fejlődő gazdaság. A siker kulcsa ebben keresendő: elfogulatlan gazdasági szakújságírók sokszor megírták különböző fórumokon, hogy milyen állapotban lévő országot vett át 2010-ben az Orbán-kabinet, és mivé fejlesztette azt nyolc év alatt. Különben miből lenne határon túli magyar programokra is több pénz, mint a rendszerváltás óta bármikor?

Hibáival és hiányosságaival együtt az egymást követő két Orbán-kormány a rendszerváltás utáni magyar politizálás sikertörténete. Ha valaki hideg fejjel elemzi az elmúlt nyolc esztendő eredményeit, nem lepődik meg az újabb kétharmados győzelmen. Ami éppúgy nem véletlen, mint az ellenzéki pártok közös bukása.