2013. december 29., 22:372013. december 29., 22:37
Családunk nem volt túl népes, de a karácsonyi együttlét amolyan szent dolog volt évtizedeken keresztül. Apai nagyszüleim is megérkeztek Temesvárról minden évben, nagytata megpróbálta eljátszani a télapót – ezzel csak rövid ideig vertek át –, nagymama pedig maga volt az angyal: mindig kókuszreszelékes fatörzstortát hozott. A rendszerint plafonig érő fenyőfa alá mindig került meglepetés, legtöbbször játék vagy könyv alakjában.
Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor azon kezdtem el merengeni, mivel is lephetném meg én a családot. Az ötlet akkor pattant ki gyermekfejemből, amikor egy hóhullásos délután kinéztem a szobám ablakán, és szemem az udvar sarkában álló fenyőfára esett. A terv akár jó is lehetett volna: miért csak a szobában álljon díszes karácsonyfa, mikor az udvaron ott áll a szép kis fenyő, csak rá kell aggatni a díszeket.
Elkészült a haditerv, és még mielőtt szüleim elkezdték volna cicomázni a benti fát, egy este, jóval lefekvés után kicsempésztem az összes díszt meg egyéb hóbelevancot, az ablakomon kieresztettem egy hosszabbítót a fényeknek, és csodálatosan feldíszítettem az udvar sarkában álló fenyőt. Nosza, gondoltam, lesz itt meglepetés reggel, szüleim és nagyszüleim elájulnak korszakalkotó tervemtől.
Elsőnek ébredtem, széthúztam a függönyöket, hogy mire felkelnek a többiek, tökéletesen rálássanak a feldíszített, kis égőktől villódzó udvari karácsonyfára. Megfagyott bennem a vér: a fenyőfa ugyanolyan csupasz volt, mint korábban, dísznek, égőknek, angyalhajnak hűlt helye volt rajta.
Hogy hülye voltam, abba hamar beletörődött a család, ám azt nehezebben viselték, hogy egyetlen karácsonyfadísz sem maradt a házban. Nagyapám oldotta meg az áldatlan helyzetet. Papírcsíkokat vágott, és mindegyikre ráírta: ez itt a Csaba díszének a helye…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!