2015. október 17., 19:302015. október 17., 19:30
2015. október 17., 19:312015. október 17., 19:31
Az Azomureş vegyipari kombinát légszennyezése elleni tüntetésről tudósító egyik tévéadó híradójában elképedve panaszkodik a gyár alkalmazottja: az ország összes műtrágyagyárát sikerült lerombolni 25 év alatt, és most az utolsón, a marosvásárhelyi vállalaton a sor. A felháborodott férfi panaszában benne van az elmúlt negyedszázad romániai iparpolitikájának a teljes csődje: az is, amit tudunk, és az is, amit csak sejtünk. Az átalakítás lehetősége nélkül csődbe vitt és felszámolt nagyvállalatoktól a rosszul privatizált kombinátokig hosszú a sor, és sikertörténet alig akad. Az Azomureş esete is bizonyítja: a svájci befektetők nagy valószínűséggel úgy vásárolták meg a gyárat, hogy a privatizációs szerződésben a román hivatalosságok nem kötelezték az új tulajdonost az uniós környezetvédelmi normák betartására. Hasonló eset történt a tordai cementgyár privatizációja során is, ahol a szintén svájci tulajdonosok az igen szigorú környezetvédelmi előírások betartása helyett egyszerűen felszámolták Aranyosszék legnagyobb kombinátját, utcára pakolva az alkalmazottak többségét. A homályosan és kétértelműen megfogalmazott privatizációs szerződés rájuk eső részét úgy próbálták betartani, hogy a gyár egykori kapacitásának töredékét őrizték meg egy-két részleggel.
Sokan és sokféleképpen üzleteltek tehát az elmúlt negyedszázadban a román állammal. A rengeteg per bizonyítja, hogy szinte mindig az állam és rajta keresztül az utcára került munkavállalók tízezrei jártak rosszul. Elsősorban azért, mert a privatizációk során nem a törvényes előírások és nem a közösségi érdek volt a mérvadó, hanem az adás-vételt lebonyolítók egyéni érdekei. Amire rátevődött a „megmentőként” érkező külföldi cégek rablógazdálkodása: minél kevesebb befektetéssel minél nagyobb profitot lehessen kisajtolni és kivinni az országból.
Ilyen előzmények után aligha létezik már jó megoldás a rendszerváltást túlélt olyan nagyvállalatok számára, mint a marosvásárhelyi műtrágyagyártó kombinát és a hozzá hasonló nagyüzemek. Lehet ugyan siratni a még mindig temérdek embert foglalkoztató ipari kolosszust, ha közben emberek tízezreit mérgezik a gyárból kiszabaduló gázok. A tulajdonosnak anyagilag nem éri meg környezetbarát technológiára átállítani a termelést, így maradnak az ígéretek és fogadkozások olyan szűrőberendezésekre, amelyek csak ideig-óráig lehetnek megoldások. Egy céljuk van tehát: húzni-nyúzni az időt, amíg csak lehet, utána pedig jöhet a végeladás, nincs maradás.
Kétség sem fér ahhoz, hogy ami rosszul indult, az rendszerint rosszul is végződik. Miért lenne éppen a marosvásárhelyi Azomureş kombinát kivétel?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!