Makkay József
2022. szeptember 02., 10:302022. szeptember 02., 10:30
Amikor azt kérdeztem egy idős mesterembertől, van-e, aki szakmáját továbbvigye, kedvetlenül legyintett: ,,ugyan kérem, a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni! Mindenki sok pénzt akar kevés munkával. Elmennek külföldre hányódni, mert azt gondolják, ott kolbászból fonják a kerítést.” Gyakran találkozom a hazai munkaerőpiac súlyos gondjait magyarázó hasonló véleményekkel, amelyek jól mutatják, hogy a legtöbb szakmában mekkora az utánpótlás hiánya.
A mezőgazdaságban lehetetlen napszámost találni, ezért a gazdák jórészt csak olyasmit termelnek, ami teljesen gépesíthető a vetéstől a betakarításig. De nincsenek jobb helyzetben a gazdaság más területei sem, hiszen mindenhol nagy az emberhiány. Kivételt talán az állami és önkormányzati állások képeznek, ahol a közhiedelem szerint nagy fizetésért keveset kell dolgozni. A romániai munkaerőpiac abszurditása ez: sok ember számára az állami állás jóval nagyobb biztonságot jelent, mint a magáncégek, ahonnan szükség esetén elbocsájtják, vagy levonják a fizetését, ha rosszul dolgozik.
A napokban egy kolozsvári áruházban vásároltam, amikor gyanússá vált, hogy a pénztáros az egyik terméket kétszer ütötte be a gépbe. Szóltam, hogy hibázott, de némán nézett rám és valamit érthetetlenül motyogott. Hirtelen arra gondoltam, hogy külföldi vendégmunkás, aki nem beszél románul, mert erre is egyre több példa van a nagy bevásárlóközpontokban. Az ő esete azonban más volt. A fiatal hölgy rámutatott egy aprócska feliratra a kasszagép mellett, amin ez állt: süketnéma vagyok. Elnézést kértem, és a bevásárlószekérrel átmentem az ügyfélszolgálatra, ahol rendeztük a hibát. Méltatlankodásomra, hogy a sérült hölgyet miért nem olyan munkakörben foglalkoztatják, ahol nem alapfeltétel az emberek közötti kommunikáció, az ügyfélszolgálatis alkalmazott széttárta a kezét:
Jó kérdés, hogy a külföldön dolgozó több millió romániai munkavállaló miért nem hajlandó itthon maradni, illetve a legtöbb pályakezdő fiatalnak miért az első gondolata az, hogy elmenjen az országból. A válasz nyilván a hazai keresetekkel magyarázható. A fiatalok kezdő bére a legtöbb cégnél olyan alacsony, hogy nem hajlandók szüleik és nagyszüleik példáját követve évekig, évtizedekig dolgozni, amíg valamennyi pénzt meg tudnak spórolni beruházásra. Úgy gondolják, a külföldi munkavállalás jelenti a varázspálcát. A németországi, nagy-britanniai vagy olaszországi bérek valóban magasabbak az erdélyinél, de a megélhetés költsége is jóval többe kerül, így ha az embernek semmije sincs, Nyugat-Európában is nehéz az indulás. A divattá vált elvándorlást azonban nehéz észérvekkel ellensúlyozni, hiszen a boldogulását külföldön kereső fiatalnak mindig vannak ,,pozitív” példái a környezetéből – a szomszéd utcából vagy településről –, akiknek sikerült: drága autóval és sok pénzzel tértek haza. Az sem gond, ha többen élnek egy-egy munkásszálláson, vagy bérelt szobában összezsúfolódva, szemben az itthoni szülői ház kényelmével.
Azonban ez a változat sem fenékig tejföl, hiszen a járulékos költségek felpumpálják a munkaerő árát, de gond a kommunikáció és a megfelelő szaktudás hiánya is. Ám legalább van kivel dolgozni, különben sok céget be kellene zárni. Kérdés, hogy a Keletről érkezők mennyi ideig maradnak Romániában, hiszen számos olyan esetről tudok, amikor a szerződéssel itt dolgozó Sri Lanka-i munkások az éj leple alatt átszöktek Magyarországra, majd Nyugat-Európába. A schengeni határzár feloldásával ez még inkább jellemző gyakorlat lesz.
Tapasztalatom szerint azok vannak szerencsés helyzetben, akiknek családi vállalkozásként sikerül felépíteni és működtetni egy-egy céget a családtagok bevonásával. Akik a mezőgazdaságban akarnak talpon maradni, azok számára szinte ez az egyetlen járható út, de más területen is egyre többen próbálkoznak. A családi vállalkozás bevétele és haszna a családban marad hosszabb távon is biztos megélhetést nyújtva a gyerekek számára. A siker titka, hogy a szülőknek sikerüljön meggyőzni csemetéjüket, hogy sokkal jobb itthon, mint idegenben.
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!