Hiénák a caracali vértócsában

Nem kérdéses, hogy a caracali kettős gyilkosság ügyében súlyos hibák, emberi, szakmai mulasztások történtek. A rendőrök csütörtökön éjjel 2,30 órakor azonosították be a feltételezett elkövető lakóhelyét, de csak 4 órakor érkeztek a helyszínre. A házkutatási parancs hiányában reggel 6 órakor hatoltak be a házba, holott a legfőbb ügyész szerint a fegyveresek már az alapos gyanú alapján behatolhattak volna az ingatlanba. Az elrabolt, később megerőszakolt és meggyilkolt 15 éves lány hiába hívta háromszor is a 112-es segélyhívószámot, a hatóságok nem voltak képesek idejében közbelépni, hogy megmentsék az életét.

A Speciális Távközlési Szolgálat képtelen volt beazonosítani a segélyhívások helyét, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrök csak 19 órás késéssel hatoltak be abba a házba, ahol Alexandrát elrablója fogva tartotta, majd megölte. Az ügyet az első pillanattól hiányosan vagy egyáltalán nem kommunikálták az érintett hatóságok. A belügyminisztérium rendkívüli sajtótájékoztatók helyett a hallgatást választotta. A leváltások, lemondások sorozata utólagos kozmetikázás csupán.

De van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza. Amit az utóbbi napokban az Antena 3, a Realitatea Tv, a România Tv és a Digi 24 tett, annak az égvilágon semmi köze nincs az újságíráshoz, a tájékoztatáshoz. Az érintett családok érzéseinek, jogainak semmibevételétől a gyűlöletkeltésen és a nyilvános heccelésen át egészen a hamis hírek terjesztéséig ezek a csatornák óránként hágták át a médiaetika, a jóérzés, az emberiesség legalapvetőbb szabályait. Nincs az a büntetés az Országos Audiovizuális Tanács részéről, amellyel érzékeltetni lehetne ezeknek az úgynevezett újságíróknak, szerkesztőknek a randalírozását. Legutóbb talán 1989 decemberének utolsó napjaiban a közszolgálati televízión láthattunk ilyen mértékű félrevezetést, uszítást, hisztériakeltést képernyőn.

A másik hiéna, amely élvezettel lépkedett a caracali vértócsában, az a politikum, annak is a legkiemeltebb szereplői. Klaus Johannisnak – aki érezhetően csalódottan szakította meg egész nyárra szóló szabadságát – mi más juthatott volna eszébe a gyilkosságokról, mint az igazságügyi törvények? Hát persze, hogy a kormányt hibáztatta a történtekért a tengerpartról érkező államfő, akinek utcára vonult rajongói a diáklány tragédiája kapcsán is vörös pestist kurjongattak. Viorica Dăncilă, a főnöke bebörtönzése után irányt váltó miniszterelnök szintén kampányüzemre kapcsolt: ő népszavazást követel a súlyosabb büntetésekért. Micsoda remek ötlet ezt követelni Johannison az elnökválasztási kampány felvezetéseként! A szociáldemokraták moguljainak médiájában az ügyészek a hibásak Alexandra haláláért, az ellenzék szolgálatban álló üzletemberek sajtóorgánumaiban a rendőrök tehetnek mindenről. Nem változott semmi a bukaresti politikai mocsárban, csak az apropó más: két diáklány meggyilkolása.

A politikai és médiaőrjöngés sokkal többet árt az országnak, nekünk, állampolgároknak, mint a gyilkos pszichopata vagy a hibázó hatósági emberek. Románia egymással vetélkedő vezetői kampánycélokból, a hátterüket szolgáló hírtelevíziók pedig a nézettség hajszolása, illetve politikai megfontolások okán most éppen újabb csapást mértek az emberek állam iránti bizalmára, arra a kevésre, amennyi még maradt. Ez is egy bűntény.