2014. június 07., 09:072014. június 07., 09:07
A brassói prefektúra folyosóján fényképekkel foghíjasan ellátott tabló igyekszik emléket állítani Brassó prefektusainak. A lista a mindössze néhány hétre „beugró” megyei főjegyző, Petre Munteanu nevével kezdődik, visszajáró lélek a háromszor is felkent orvos-hazafi, Gheorghe Baiulescu. A tabló tanúsága szerint a történelem 1918 decemberében kezdődött, Brassó vármegye impériumváltás előtti főispánjai említést sem érdemelnek. Közel kilencven évvel az „ősrobbanás” után magyar ember ül a prefektusi kabinetben. Talán mostantól. Reménykedjünk.
A nagy áttörés ugyanis négy évvel ezelőtt megtörtént, 2010 óta immár törvénybe foglaltan minden június 4-én az egész Kárpát-medencét belengő harangzúgás jelzi: az országot és a magyarságot szétszakító trianoni békediktátum évfordulóján együtt érez a nemzet. A kopjafák alját, cintermeket, kultúrházakat megtöltő emlékezők többnyire idős, illetve középkorú emberek, akik családi, közösségi emlékezésekből táplálkozva még szinte személyes emlékként kezelik Trianon tragédiáját. Azt a traumát, amelynek második körös következményeként kiürítette az elcsatolt területeket, ahonnan az értelmiség tekintélyes része az anyaországba menekült, „lefejezett” nemzetrészeket, csonka családokat és reménytelenséget hagyva maga után.
A „Mindent vissza!” jelszó mára kiürült, értelmetlenné vált, Trianon egyre inkább valami homályos sorsszimbólumot jelent az egészen más hívószavak mentén élő nemzedékek számára. A nyolcvanas évek felfokozott várakozást hozó forradalmi hevülete is a múlté, a Párizs közeli kastély meglátogatása is csak apró állomás az Eiffel-torony és az Eurodisneyland állomások között.
Pedig Trianon újraértékelése elodázhatatlan és kötelező. A tragikus eseményre való emlékezés receptjét talán Juhász Gyula Trianon című versének kezdő sorai sűrítik magukba: „Nem kell beszélni róla sohasem,/De mindig, mindig gondoljunk reá.” Ennek jegyében kellene újraalkotni életterünket, eszköztárunkat, jelképrendszerünket. Az uniós lét körülményei nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy feledtessék következményeit, Nyugat-Európa továbbra is megdöbbentő empátiahiánnyal és kettős mércével kezeli a kontinens legnagyobb, kisebbségi sorba szorult nemzetrészének sorsát. Pedig éppen annak a világnak a képviselője, a francia Théophile Delcassé fogalmazta meg legpontosabban, hogyan kell értelmeznünk Trianont. „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy hogy aláírt – késsel a torkán – egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”
A brassói főispánok táblája is várat magára...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!