Forradalom, elektromosság, demokrácia

Azt hihetnénk, a ’89-es forradalom, az elektromosság és a demokrácia közt biztosan nincs összefüggés. Pedig van, csak megfelelő nézőpont szükséges hozzá és a rendszerváltás előtti időszak emlékei.

Koromból fakadóan szerencsére nem sokat érzékeltem a múlt rendszer sajátosságaiból, nehézségeiből. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy felfogjam a körülöttem történő események jelentőségét, értelmét. Ötévesként nem tűnt például megerőltetőnek a gázpalackokért való hosszú sorban állás, mert közben jöhettem-mehettem az ismerősök közt a falu főterén, és a jegyre kapott kenyérrel sem volt semmi problémám. Azt tudtam, hogy a Rama margarin, amit édesanyám hozott – mint később megtudtam, csempészett – Magyarországról, nagy kincs, és emlékeim szerint rettentően tudtam örülni a négercsóknak is. Hogy közvetlenül a román–magyar határ mellett éltünk a kishatárátlépő előnyén túl azt is jelentette, hogy még rozsdás kötőtűvel is foghattuk a magyar adást. Már amikor volt mit, mert azt kisgyerekként is mondtam reflexszerűen, hogy „hétfőn nincs adás”. Máskor viszont volt, ahogy jobb esetben áramszolgáltatás is. Rosszabb esetben viszont ez utóbbi is hiányzott, ilyenkor előkerültek a gyertyák, ezek szolgáltattak némi fényt.

Ma sem szeretem a sötétséget, gyermekkoromban még inkább irtóztam tőle, egyáltalán nem volt ínyemre a viszonylag gyakori és hirtelen sötétség. Kisgyermeki őszinteségemben nem is hagytam szó nélkül a méltatlanságot, és természetesen tudni akartam az okát is. „Miért vették el az áramot?” – kérdeztem, amire azt a választ kaptam, hogy „elvette a »demokrácia«”. Én pedig megjegyeztem az információt, és gyerekfejjel értelmeztem. Mert mégis mi okom lett volna feltételezni, hogy szüleim nem a szó szerinti igazságot mondják? Amúgy sem tudtam, mit jelenthet, attól fogva úgy tartottam, hogy az áramot a demokrácia veszi el. És a „demokrácia” továbbra sem tétlenkedett, gyakran elvette esténként az áramot, így aztán igazán megerősödtem hitemben, hogy ez a fránya valami nekünk cseppet sem jó.

1989 decemberében Nagyváradon lyukas zászlós járműveket láttam. És ahogy nagyon sokszor, akkor is megkérdeztem, hogy „miért”. A válasz igencsak vidáman hangzott a szüleim szájából: „Mert végre itt a demokrácia!”. Kétségbe estem. „Akkor soha többé nem lesz áram?” – kérdeztem vissza. Miután szüleim jót kacagtak a kétségbeesésemen, elmagyarázták, hogy nem úgy kell azt érteni, hanem. De áramszünet esetén ma is változatlanul azt mondjuk: „elvette a demokrácia”.