Filmek a múltról a jövőben

Vakációban a gyerekek is későn feküdtek le, így elég kevés lehetőségem volt filmeket nézni. Egyik éjszakába torkolló filmből mégis elcsíptem egy órácskát. Nagy meglepetésemre a Bush család életét mutatta be. Kertelés nélkül tért ki az ifjabb Bush fiatalkori problémáira: hogyan rendezte el az apa, ne legyen gond egy alkalmi kapcsolatból születendő gyerekkel és anyjával, miként győzték meg W. George-t , hogy elvonókúrára menjen. Azt is megtudhattuk, hogy rengeteg állást szerzett neki az apja, de sehol sem tartott ki, mindenhonnan felmondott. És persze azt is, hogyan jutott be a Harvardra – természetesen azt is a papa segítségével. A legérdekesebb viszont az volt, amikor az elnökké választott, erőszakos George W. Bush mindent elkövetett azért, hogy a Szaddam Husszein által vezetett Irakot megtámadja. Megdöbbentő volt látni, miként próbálja befolyásolni Condoleezza Rice-t és főleg Colin Powell tábornokot azért, hogy az arab országot leigázzák. Ez utóbbi ugyanis szinte végig az öreg Bush véleményén volt, miszerint nagy hiba lenne a diktátor eltávolítása mondvacsinált okok alapján.

A filmben a dühöngő Busht is megismerhetjük, aki – a háború után – válogatás nélkül kéri számon munkatársain, miért csapták be őt. A gyors beavatkozás után egyértelmű volt ugyanis: a demokráciát nem lehet azonnal (amúgy sehogy) „felállítani” egy közel-keleti országban. Bush mindenkit kérdőre vont, miért állították a hírszerző szolgálatok, a külügy és a hadügy, hogy Szaddamnak tömegpusztító fegyverei vannak. Tudtommal Bush és Amerika nem kért bocsánatot senkitől, ahogy megtette azt néhány hónapja Tony Blair egykori brit miniszterelnök, aki elnézést kért attól a pár száz brit katonának a hozzátartozójától, akinek rokonai elestek az iraki háborúban. Persze attól a sokszázezer vagy millió helyi lakostól már senki nem fog bocsánatot kérni, akiknek életét a háború tönkretette.

Elgondolkoztam, vajon mikor készítenek ilyen szókimondó filmet a New York-i ikertornyok lebombázásáról, az ugyanis több tudós és szakértő szájából elhangzott, miszerint két repülőgép becsapódása egyáltalán nem tudta volna lerombolni a WTC épületeit.

És akkor még nem szóltunk a jelenlegi migránsválságról… Azt már csak a liberálisok állítják ugyanis – no meg néhány elvakult (vagy Soros-pénzen elvakított, megvásárolt?) baloldali politikus –, hogy a bevándorlás pozitív dolog Európa számára. A minap még a magyar baloldal egyes képviselői is elismerték: nem mérték fel jól a helyzetet tavaly a migránsáradattal kapcsolatosan.

És ha már a migránsoknál tartunk, érdekes lenne fényt deríteni arra is, hogyan született meg az Iszlám Állam, kik látják el tanácsokkal, pénzzel, fegyverekkel. Sejtéseink ugyan vannak, sőt talán több is, de hát szinte másfél évtizedet kellett várni arra is, hogy hivatalosan elhangozzék: tévedés volt az iraki háború.

Gyanítva, milyen háttérhatalmak irányítják a közel-keleti térség háborúit és kik állnak a kontinensünket elárasztó embertömegek mozgatása mögött, biztosak lehetünk abban, hogy a kö­zeljövőben nem fogunk olyan filmekbe belealudni éjszakánként, amelyek akár ezeket, akár a Világkereskedelmi Központ épületei romba döntésének, ergo az afganisztáni háború kitörésének hátterét világítják meg. Látva továbbá azt, hogy az európai politikában migráció ügyében egyelőre nem változik semmi radikálisan, kérdés, hogy néhány évtized múlva lesz-e, akit érdekel majd egy-egy ilyen dokumentumfilm?