Somogyi Botond
2022. október 31., 08:092022. október 31., 08:09
Gyönyörű őszi időben sétálok a kolozsvári Sétatéren. A sok színbe öltözött parkban hol a tó mellett, hol az egykori kioszk előtt, hol az évszázados fák alatt fényképeződnek. Éppen egy magyar fényképészházaspár igazgatja román nyolcadikos nebulók mindegyre szétszéledő csoportját. Kicsit meglepődök. – Biztosan kevesebbet kérnek, mint mások – gondolom magamban. S közben eszembe jut az évekkel ezelőtt vidékről az utcánkba költözött ötgyerekes édesanya minapi panasza a fényképalbumok áráról.
Szegény asszony a férjével együtt még takarítást is elvállalt munkáján felül azért, hogy a mindennapit kiteremtse gyerekeinek. Ám idén úgy adódott, hogy az egyik lánya nyolcadikos, kisebbik fia negyediket végzett, a nagyobbik pedig érettségi előtt áll. És ez nem is lenne még oly nagy gond. Csakhogy aki nem ismeri a kolozsvári szokásokat (nem tudom, más városban mi a helyzet), az nem tudja, hogy a hagyományos bankett, ruha, vendéglő stb. mellett mi az, ami egyes szülőket a végtelenségig felbosszant, másokat pedig kimondottan lefoglal vagy éppen szórakoztat (ugyanúgy, ahogy a fiatalok egy részét): a fényképezés, az album elkészítése, a fotózás.
Több éve jött divatba, hogy
Mert nálunk nemcsak az egyetemisták vagy az érettségizők ballagnak. Á, dehogy! Ballagnak az ovisok is, a negyedik osztályt végzettek és persze a nyolcadikosok is. És hát nekik is dukál a fénykép. Ami nem is baj. Az emlékekre mindig szükségünk van. Ám meg lehetne oldani az egészet úgy, hogy az évek során készült képeket utolsó évben személyre szabottan beteszik egy-egy albumba, s azt átadják a gyerekeknek. Láttam már erre is példát.
De nem. Ez túl egyszerű lenne. Szükség van a fényképeződésre. És nem is akármilyenre. Az nem megoldás, hogy a nagyfelbontású képeket készítő legmodernebb mobillal készítünk fotót, s azt előhívjuk. Ugyan! Ez kéremszépen egyes szülők számára egyenesen amatörizmus. Profi fényképészeket kell hívni. Azok között választani árajánlatok szempontjából. S lehetőleg nem a legolcsóbbat, ugyebár, mert az ki tudja, vajon miért kér olyan keveset… És nem is elég egy csoportkép, hanem minden gyerekről külön-külön. Nem is egy, hanem több tucat kép. Amihez ruhát kell venni bizonyos esetekben. Sőt, most már nem is elég őszi, hanem szükséges tavaszi fotózás is. Mert hát az a trendi. Persze az sem mindegy, hol. Lehetőleg minél különlegesebb helyen (a Sétatér például már túl „uncsi”). És nemcsak kint a természetben, hanem bent is. Nyilván egy-egy lokál ilyenkor akár egy ezrest is elkér azért, hogy beengedje a fotózni vágyókat. És
Szóval a sznobizmus néha az egeket súrolja. Minden osztályban találni olyan szülőket, akik lehet, hogy gyerekük tanulmányi előmeneteléről nem sokat érdeklődnek, de az, hogy milyen album készül, az számukra életbevágó. És ennek hangot is adnak. Nem gondolnak arra, hogy a többszáz lejes albumokat nemcsak a céges szülőknek kell kifizetniük (nyilván azok megengedhetik maguknak), hanem az ötgyerekes szomszédasszonyomnak is, akinek – főleg a most megugrott élelmiszer- és rezsiárak mellett – az is gond, hogy egy-egy lábbelit vegyen a kicsiknek iskolakezdésre vagy tornaórára. Arra pedig végképp nem gondolnak, hogy az albumokat a gyerekek soha, vagy csak különösen ritka esetben fogják megnézni, függetlenül attól, hogy az pár lejbe vagy félezer lejbe került (merthogy ilyen is van).
Hét-nyolc évvel ezelőtt a fiamék egy kettéhajtott, színes, téglalap alakú kartonra nyomtatták rá az osztály csoportképét, a diákok, az osztályfőnök és az iskola fényképét egy idézet kíséretében. A nyolcadikban készült emléket azóta csak mi, szülők néztük meg, különben ott porosodik a polcon évek óta. Ugyanilyen sorsa lesz a méregdrága albumoknak is, mert manapság szinte senki nem hív elő képeket. A mobilokkal készített fotókat különböző adathordozókon tároljuk, s a számítógépek, táblagépek képernyőin bámuljuk néha. Mi, idősek a régi fehér-fekete fotókat elővesszük ugyan, de a gyerekeket csak a digitális világ érdekli – beleértve a fényképeket is. Úgy tűnik azonban, a lényeg a „hagyományon” van. Vagy ahogy tavaly az egyik érettségiző osztály WhatsApp-csoportjában fogalmazott egy anyuka: jó móka lesz az. Mármint a fotózás s a csilivili albumok elkészítése.
Eszembe jutott fényképész ismerősöm, akivel néhány éve utaztam vidékre templomszentelésre. Amikor szóba került az „új divat”, a következőket mondta: ne hidd, hogy mi kimondottan élvezzük a sok gyereket fényképezés közben állandóan rekcumozni, vagy hogy egyetértünk az egész hisztériával, de kiválóan megélünk belőle.
Beleértve azokat is, akik megelégednének az olcsóbbal, ha már nagyon muszáj, és azokat is, akik anyagilag nehezen tudják megengedni maguknak. Mert különben mit szól a gyerek, mit szólnak az osztálytársak, de legfőképpen mit szól a „közösség”?
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Balogh Levente
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Páva Adorján
A diszkontáruházlánc visszaváltott palackoktól bűzlő kijárata előtt térdre kényszerített, földbe döngölt, maga alá temetett a bevásárlókosár.
Balogh Levente
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
Balogh Levente
A Grönland kapcsán megkötendő keretmegállapodás bejelentése nyomán egyelőre úgy tűnik, fellélegezhetnek a NATO-szövetségesek, mivel most úgy néz ki, nem robban szét a szövetség a sziget miatti nézetkülönbségek nyomán.
szóljon hozzá!