Év végi mér(l)egelés

Ilyenkor, óesztendő vége felé talán nincs is olyan felnőtt személy, aki ne végezne valamiféle számvetést. Gondosan tölti, töltögeti a mérleg mindkét serpenyőjét, tesz ebbe is, rak abba is, a nyelv hol ide, hol oda húz, ahhoz, hogy amikor megállapodik egy helyben, az ember megállapítsa: jó vagy rossz éve volt. Hasonló próbálkozásba kezdtem én is; annak örülve, hogy nem kell a hátamon cipelnem, és a mérlegre helyeztem az erdélyi magyarság 2016-os sorsát. A súlytól tán még most is némi kilengés észlelhető… Hol erre, hol arra.

Mindenekelőtt, adjunk hálát a Jóistennek, hogy a csodálatos hazai egészségügyi rendszernek köszönhetően december vége is életben talál. Akár bánatosak is lehetnénk, hisz ugyanannak a hazai egészségügyi rendszernek köszönhetően számos felebarátunk már fentről tekint vissza az óévre. Mégis adjunk hálát a Teremtőnknek, mert jövőben jobb évünk lesz, a hírek szerint ugyanis a nyáron Romániába látogat a pápa! Vagy talán még sincs okunk az ünneplésre, hisz a jelek szerint újból elkerüli Csíksomlyót?

Örüljünk, hogy az idén végre megszületett az RMDSZ–MPP összefogás; de szomorkodjunk, mert az idén sem jött létre az RMDSZ–MPP–EMNP összefogás. Bizakodjunk, elvégre a minket képviselő politikusaink újabb négy évre ott lesznek a parlamentben! De miért is jó az nekünk, ha az önmagukat képviselő politikusaink újabb négy évre ott lesznek a parlamentben? Gazdaságilag is kezdünk erősödni, mondanánk, hisz már nem csak Brassó mellé építünk, Székelyudvarhely és Csíkszereda környékére is tervezünk repülőteret. Gazdaságilag meginogtunk, vághatnánk rá, elvégre a marosvásárhelyi röpteret is bezárták. De mit szomorkodunk, ha jobban belegondolunk, be sem zárták, csak éppen a légi társaságok vonultak ki. Csupán az a bökkenő, hogy madarakon kívül nemigen használja másvalaki.

De sebaj, lehet ujjongani, elvégre a francia labdarúgó Eb-n nem kaptunk ki Ronaldoéktól. Ezzel egyidőben akár csüggedhetünk is, hogy ugyanazon a meccsen nem győztük le Ronaldoékat. Derűlátásra ad okot, hogy a hétfejű sárkányként ránk törő DNA végre elengedte Antal Árpád, Ráduly Róbert, Szőke Domokos és Mezei János csuklóját, borúlátókká tesz, hogy a négy férfi helyett Horváth Anna személyében egy nőt fogott magának. Jó dolog viszont, hogy a hatóságok végre rájöttek, a kézdivásárhelyi petárdagyártó székely legények nem román vérre szomjazó, robbantani készülő, veszélyes terroristák. Ellenben rossz dolog, hogy azt képzelik a marosvásárhelyi felekezeti iskolaigazgatóról, hogy egy olyan partizán, aki magának, kollégáinak és mintegy négyszáz magyar gyermeknek saját szakállára tanintézményt hozott létre, csak hogy kiűzze az épületből a román tanulókat.

A szent ünnepek legjobb híre, hogy jövőre csökkennek az adók, a rossz hír, hogy a költségvetési kiesést nekünk kell majd megfizetnünk. De mosolyogjunk, hisz az angyal az idén is hoz karácsonyfát, kár, hogy a mi székelyföldi erdeinkből vágja ki.

Végül mindent összevetve, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy egy nagyon jó évet zártunk. Már csak azért is, mert élve átvészeltük. De ugyanúgy elmondhatjuk azt is, hogy egy nagyon rossz esztendőn vagyunk túl. Nem másért, de a mi drága kis életünkből fogyott el újabb háromszázhatvanhat nap.