Európaiság fáziskésésben

Közel kétezer, elsősorban Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező migráns befogadására készül Románia. Hogy milyen mértékben készül, persze ténylegesen, nem tudni, a szándéknyilatkozat viszont elkészült, mi több, el is postázták Strasbourgba. Innen már nem nagyon van visszaút, bár vélhetően Bukarest nem is azért jelezte a migránskérdésben való aktív részvételének szándékát, hogy aztán visszatáncoljon. Jól átgondolt eleme ez az ország geopolitikai újrapozicionálásának, amelyhez az egyre közeledő ukrajnai háborús állapotok, a Moldovai Köztársaság iránti fokozott orosz érdeklődés, no meg – megkockáztatom – a hazai autonomista mozgalmak háttérbe szorításának fokozódó kényszere írja a forgatókönyvet.

Amúgy roppant tanulságos, ahogyan a különböző országok viszonyulnak Görögország helyzetén túl a legtöbb közvetlen kérdést felvető újkori népvándorlás témaköréhez. Egyeseknek – az eddigi éllovasoknak és ideaapostoloknak – a korábbi nézeteik kevésbé veszélyes felülvizsgálatának esélyét jelenti, párhuzamosan pedig a terhek részleges elhárításának olyan lehetőségét, amely még nem kockáztatja túlságosan a „politikailag korrekt” státust. Mások számára a húsbavágó kérdés minél közvetlenebb, a probléma gyökeréhez minél közelebbi megoldásának pillanatát – lásd a szerb határon már elkezdett magyar kerítést.

Románia eddig csak nyomokban szembesült a migrációs probléma szociális és egyéb mellékhatásaival, ennek megfelelően jól fésült kibic módjára kívülről osztotta az észt, szörnyülködött egyesek empátiahiányán. A lelátóról való bekiabálás kockázatmentességének feladása a stréber tanuló gesztusa, aki a vakációra kiadott száz matekpélda fölötti osztályméltatlankodásból kivonva magát további ötvenet vállal. A szám-párhuzam nem véletlen: Románia jelentős uniós pénzt remél a jótanuló státusért. Az első információk 15 ezer eurós fejkvótáról szóltak, a brüsszeli tanár úr azonban jelentősen átveri a felkapaszkodót: Románia csak 6000 euróra számíthat migránsoként.

Kicsit olyan ez, mint a koldus és királyfi klasszikus története – persze egyoldalúan, a kalandvágyó királyfi szempontjából tekintve. Közeleg ugyanis a pillanat, amikor nemcsak a migránsok szenvedéseiről készült fényképek láttán kell szörnyülködni, hanem a velük való együttélés borítékolható problémáival is szembe kell nézni. A schengeni végváriságra hajtó Románia úgy gondolja, számára elérkezett a pillanat, amikor bebizonyíthatja csatlóshűségét, lakóinak mérhetetlen toleranciáját, szellemének kissé fáziskésésben lévő európaiságát. Még nem érzékeli, hogy ezzel vége a mozinak, az élet dübörgése közeledik.