Észérvek nélküli politikai harc

Normális politikai közegben nem kellene téma legyen, hány párt indul a parlamenti választásokon. Nemcsak a többségi lakosságnak, hanem a kisebbségnek is lehetnek politikai opciói, nem kell ezen csodálkozni. Senki nem kényszerítheti az erdélyi magyarságot arra, hogy a konzervatív értékeket valló, jobboldali szavazók egy baloldali meggyőződésű politikust támogassanak, vagy éppen fordítva. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy saját döntése és belátása szerint voksoljon.

És itt jön képbe a kisebbségek alacsony számaránya, ami miatt esélytelen két vagy több párt megmérettetése a parlamenti választáson. Civilizált világban ilyen esetben (is) működik a kerekasztal intézménye, ami köré leülve a politikusok tekintettel vannak a választók sokszínűségére és politikai opcióira. Nem ördögtől való az, ha egy kisebbségben élő nemzeti közösségnek nem egy, hanem több pártja van. A gond csak az, ha ezek vezetői képtelenek belátni, mikor van ideje a hadakozásnak és mikor az összefogásnak.

A romániai magyar politizálás sajnos nem észérvek mentén alakult. A ma legerősebb romániai magyar párt, az RMDSZ megmagyarázhatatlan módon semmit nem tanul választói közösségének folyamatos zsugorodásából, és továbbra is kitart amellett, hogy csak egyedül ő jogosult az erdélyi magyarság bukaresti parlamenti képviseletére. Teljesen felesleges itt számokkal dobálózni arról, hogy a szavazási hajlandóságot mutató magyar szavazók 80 százaléka rájuk voksol, miközben ezzel az arroganciával folyamatosan arcul csapják azt a 30–40 ezer választót, akiknek más a politikai opciója. Magatartásával az RMDSZ ugyanazt teszi, mint a többségi román hatalom, amelyik bő 90 százalékos elsöprő erejével bármilyen kisebbségi kérdést leseperhet a bukaresti törvényhozás asztaláról. Mondhatnánk, hogy a szövetség ugyanazt kapja, mint amit kisebbségi sorstársaival elművel. Csakhogy ez nem vigasz az erdélyi magyarság számára.

Párbeszéd és megegyezés hiányában az erdélyi magyarság ismét egy sárdobálós, kiütéses és ezért sehova nem vezető parlamenti választási kampány elé néz, amiből nyertesen nem, csak kisebb-nagyobb veszteséggel lehet kijönni.

Lehet azt mondani, hogy a néppárt sikertelen és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csak azt nem lehet állítani, hogy mindeközben mindenki az RMDSZ mögé sorakozott fel. Idő kérdése, hogy erről a késélen táncolásról mikor bukik bele a romániai magyar parlamenti képviselet a szakadékba. Odalent majd lehet azon morfondírozni, hogy ezért ki a hibás, az újrakezdés azonban iszonyú sok munkába fog telni. Ha lesz-e egyáltalán újrakezdés.