Előjogokkal beoltva

Hozzászoktunk, hogy Romániában, a hazai politikában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is. Éppen ezért nem érdemes meglepődni azon, hogy a bukaresti közélet rendszeresen képes meglepetésekkel szolgálni. Azt hihetnénk azonban, hogy létezik egy szint, amelynél nem lehet lejjebb. Hát bizony lehet. Valahol a totális abszurd kategóriájába tartozik, hogy a több mint három hete tartó kormányellenes tüntetések közepette az ország egyik vezető hírtévéjében nem más, mint a korrupció miatt kétszer is letöltendő börtönbüntetéssel sújtott Adrian Năstase volt miniszterelnök osztja az észt a korrupcióellenes küzdelem és az igazságszolgáltatás témájában. Aki egyebek mellett arról is kifejti a véleményét, hogy milyen típusú szakpolitikust kellene a kormányfőnek a megüresedett igazságügy-miniszteri székbe ültetnie.

Ha valakinek halvány kételyei lehettek eddig azzal kapcsolatban, hogy ebben az országban a feje tetejére kerültek dolgok, és hogy sokaknak jól felfogott érdeke megakasztani az évek óta felpörgetett üzemmódban működő korrupcióellenes harcot, az a januárban hivatalba lépett új bukaresti kormány legelső intézkedései kapcsán teljesen tiszta képet kapott a román balliberális tábor igazi szándékairól. A Liviu Dragnea vezette szociáldemokrata párt (PSD) egyszerűen azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jelentős béremelésekről és adócsökkentésekről szóló ígéreteivel „elaltatja” a társadalmat, majd a gazdasági-szociális intézkedésekre összpontosító lakosság lankadó figyelme közepette maga alá gyűri az összes államhatalmi ágat, és kialakít egy szűkkörű politikai elit irányította (fél)diktatórikus rendszert. A büntető törvénykönyv és a perrendtartás módosításával Dragneáék az igazságszolgáltatás fölé kívánták helyezni magukat, azt akarták, hogy immunissá váljanak a felelősségre vonással szemben. És ez az igazságszolgáltatással szemben jól kidolgozott stratégia nem véletlen. A PSD elnökét tavaly választási csalás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtották, ez az ítélet pedig megakadályozta a befolyásos politikust abban, hogy alakulata győzelme után elfoglalja a miniszterelnöki tisztséget. Egy nemrég megkezdődött másik büntetőperében viszont már hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják Dragneát, márpedig elég, ha ismét „csak” felfüggesztettet kap, és vonulhat börtönbe. Vagyis a Btk.-módosítás többek között az ő büntetlenségének kierőszakolását szolgálta volna.

Viszont az általános felháborodást és százezrek utcára vonulását kiváltó intézkedést nem lehet egyetlen személy nyakába varrni. Már csak azért sem, mert a hazai pártok többsége előszeretettel osztja azt a nézetet, miszerint az igazságszolgáltatás túlságosan függetlenné vált Romániában, a korrupcióellenes ügyészség elszabadult hajóágyúként működik, és válogatás nélkül szedi „áldozatait” a politikusok, köztisztviselők, üzletemberek közül vétlen embereket küldve rács mögé. Sokan „ügyészállam” kialakulásával riogatnak előszeretettel kárhoztatva elsősorban a korrupcióellenes ügyészség „elkanászosodását”. Sőt erdélyi magyar értelmiségi tollából olvastuk nemrég, hogy a román demokrácia legfontosabb kérdésének tekinti a nyomozó hatóság „túlhatalmának” korlátozását, ebben az összefüggésben pedig akár azt is elfogadja, hogy a Btk.-módosítás mögött rejlő törvényhozói szándékban „masszívan benne lehetett az a vágy, hogy a párttársak, barátok és osztályos társak megússzák”. Nos, a romániai társadalom jelentős része éppen fordítva gondolja: fontosnak tartja a korrupcióellenes küzdelem folytatását, és nagyon nem szeretné, ha politikai, gazdasági pozíciója vagy bármilyen jellegű hovatartozása okán felmentést kapna a felelősségre vonás alól. Természetesen mindenkinek az az érdeke, hogy az ügyészség el- és részrehajlások nélkül, kizárólag törvényes titkosszolgálati közreműködéssel folytassa tevékenységét, és ne váljék egyfajta erőszakszervezetté. A dolgok jelen állása szerint azonban kevésbé az ügyészek túlkapásától kell félteni az országot, hanem sokkal inkább attól, hogy a politikai osztály, a jelenlegi hatalom képviselői olyan privilégiumokat próbálnak kiharcolni maguknak, amelyek mentesítenék őket az elszámoltatás alól. Romániának nincs szüksége sem ügyészállamra, sem előjogokkal beoltott társadalmi kasztokra.