Ünnepi hangulat. Méhviaszból készült karácsonyi gyertyák és szobrok
Fotó: Makkay József
2022. december 16., 12:342022. december 16., 12:34
Szegény megboldogult nagyanyáim mondogatták egykor: meglátod, fiam, amikor az ördög már érzi, hogy kevés ideje van hátra, nemcsak a szeretetet és a békességet, de még az ünnepeket is el fogja venni az emberektől. Nem áll szándékomban világvégi jóslatokba bocsátkozni, de december táján egyre többször jutnak eszembe nagy-nagy igazságot hordozó szavaik.
Több nap, mint kolbász – mondták ezt is, amikor bölcsen kiporciózták a jó szikkadtra füstölt magyar kolbászt vagy bármit, amiben szűkében volt a család. És bölcsen szóltak, mert tudták, hogy az egyszer hopp, máskor kopp megállapítás rendszerint hamar utoléri a „dőzsölő” embert. Dőzsölő, mondták, mert ünnepek előtt vagy után szegény kis pátriámban, az
A népesebb családok bizony hitelre veszik a konyhára valót alig várva a fizetésnapot vagy a nyugdíjat, hogy törleszteni tudják az adósságot. Szégyen, nem szégyen, ez van – mondják többen is az élelmiszerüzletekben.
Némelyik gyógyszertárban még gyógyszert is adnak hitelre, áldja meg az Isten őket – sírja el egy öreg mama a pékség pénztára előtt, ahol éppen a napi kenyeret kellene kifizetni, és arról győzködi az alkalmazottat, hogy holnap jön a nyugdíj…
Nézem a kérges, munkától elgyötört kezeit, amint előveszi a kabátujjba gyömöszölt zsebkendőt. Nyolcvanon túl lehet, a görbe bot alig tereli tovább lépteit. Amint utána nézek, azon elmélkedem, élete során vajon hányszor húzhatta elő nagy fehér zsebkendőjét, hogy elkendőzze vele a megaláztatás nyomait kiszáradt barázdás arcáról. Valószínűleg megélt pár történelmi fordulót, amiért mindig a magafajtája fizette meg a sarcot – gondolom magamban.
Az utóbbi évtizedekben minden karácsony előtt valami észbontó őrület folyt a világban. Az emberek olyanok voltak, mintha űzte volna őket valami fergeteges, megfoghatatlan, tőlük teljesen függetlenül működő észvesztő energia. Mindenki loholt, futott, tolongott, vásárolt, halmozott, rendezett, szervezett, és olyan dolgokat erőltetett, amelyek amúgy a kutyának sem kellettek. Csak arra voltak jók, hogy eltereljék az ünnep lényegéről a figyelmet. A lényegről, ami ilyentájt éppen ennek ellenkezője kellene hogy legyen: lenyugvás, csendesség, önvizsgálat, jóvátétel, szeretet, megbocsátás, hálaadás, irgalom. De ezek helyett egyesek folyton másokat kapacitáltak elorozva a lélek elcsendesedésére szánt időt.
egyik helyszínről a másikra mozgatva ugyanazt a célközönséget: szülőket, nagyszülőket, diákokat, nyugdíjasokat.
Az évek folyamán egy másik tendencia is begyűrűzött a mindennapokba, bár ezeknek semmi közük nem volt az anyagiak szintjére silányított ünnepekhez. Ugyanis vasárnaponként rendezvényektől hemzsegett Bihar megye minden kis- és nagytelepülése. Hogy, hogy nem, de vasárnapra mindig be voltak fogva a köztisztviselők, a költségvetésből fizetett más alkalmazottak, hogy süssenek-főzzenek valamilyen feneketlen gyomrú különleges társaságra, szervezzenek-rendezzenek valami hangzatos, az önkormányzati vezetők imázsát építő össznépi megmozdulást. Kampányidőszakban kiváltképp.
Mondogattam is magamban: lám, hogyan is telhetne el vasárnap anélkül, hogy a legnagyobb forróságban vagy lélekfagyasztó hidegben ne kellene rohangálnia a fél falunak, városnak valamilyen pártrendezvény megszervezésének érdekében. Akár az átkos rendszerben. Pionírként, majd később alkalmazottként is megtapasztaltam, hogy a jól megfizetett pártaktivisták hogyan vettek el tőlünk minden ünnepet elvonva az embereket családjaiktól, a templomtól, az együttléttől. Szinte hátborzongató a hasonlóság.
De miért is csodálkozunk ezen, hiszen a mai vezetők zöme egyazon ideológián nőtt fel és nevelte ki az utánpótlást is. Lefoglalni az embereket, elterelni a figyelmüket, ne legyen idejük gondolkodni az erőltetett pártideológia dőreségein, annak következményein, baklövésein. Rá kell őket nevelni, hogy ne legyen önálló gondolatuk, ne éljenek önálló életet, csupán amit megmond nekik a mindenkori helybéli balkáni csúcsvezetés.
A vasárnap, az advent, a karácsony és minden hasonló ünnep a lélek szigete. Ne váltsuk senki javára aprópénzes őrületre, amely kimerít, kiürít, belefáraszt mindenbe, mire eljön az idő, hogy örülhetnénk az istenszületésnek. Válasszuk ezek helyett a Szentlélekkel való csendes feltöltődést, és hagyjunk magunknak időt a jászlak szénaillatára is, amelyet az Úr nem azért küld szét a világba, hogy az adventi vagy a karácsonyi vásárok zsivaja távoltartsa tőlünk annak mennyei aromáját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!