Az erdélyi magyarok is választanak

2022. április 01., 08:122022. április 01., 08:12

Pár nap van hátra az április 3-i magyarországi országgyűlési választásokig. Amikor a napokban bevittem Magyarország kolozsvári főkonzulátusára családunk levélszavazatait, a tágas főtéri udvaron található rendezvényterem ajtajának kilincsét egymásnak adták az emberek. A többség leragasztott borítékot hozott, de olyanok is érkeztek, akik biztonság kedvéért ott szavaztak, nehogy szavazatuk rossz borítékba kerüljön. Az ügyfélfogadáson dolgozó egyik hölgy mutatott is érvénytelen szavazatot a jókora üvegurnában: a szavazó nem a nagy válaszborítékba tette a szavazólapját tartalmazó kis borítékot, hanem bedobta a többi közé, így Budapestre érkező szavazatát nem tudják majd figyelembe venni. Az előző két országgyűlési választáson sok határon túli szavazat vált ilyen tévedések miatt érvénytelenné, így csak reménykedni lehet, hogy idénre Erdélyben is sikerül minimálisra csökkenteni a levélszavazással járó hibákat.

Egyértelmű, hogy a magyar állampolgársággal is rendelkező erdélyi magyarok körében nagy az érdeklődés az országgyűlési választások iránt.

Mindenki érzi a tétet, hiszen itt nem egyszerűen olyan választásról van szó, mint több nyugat-európai országban, ahol szinte mindegy, ki kerül hatalomra, annyira egysíkúvá vált a politika. Magyarország kormánya a Kárpát-medencei magyarságért is felelősséget vállaló kormánynak kell maradnia, ez pedig a baloldalról soha nem volt elmondható. Sem az elmúlt harminc, sem a Trianont követő száz esztendőben. Ez a tétje a mostani választásnak. A határon túli magyarság elvárásai és reményei viszont csak akkor lehetnek életképesek, ha gazdaságilag is erős anyaország figyel ránk. Ellenkező esetben a Kárpát-medencei magyar intézményrendszer a túlélésért küzd, amelyre számos példa volt a rendszerváltás utáni két évtizedben.

Számonkérő betelefonálók

Nincsenek könnyű helyzetben ma az újságírók sem. A magyar kormánypolitikát támogató cikkeink az elmúlt hetekben sok rosszallást váltottak ki. Többször megtörtént, hogy Magyarországról telefonáló vagy interneten levelet író, illetve a cikkeinkhez keresetlen szavakkal hozzászóló baloldali kötődésű emberek estek nekünk, mert úgymond „eladtuk a lelkünket Orbán Viktornak”. Úgy tűnik, egy balliberális ember számára felfoghatatlan tény, hogy élnek jobboldali kötődésű emberek is, akik nem pénzért konzervatívak, hanem mert ez az életszemléletük.
Egyik cikkem kapcsán egy felbőszült miskolci hölggyel sikerült nyugodtabb hangnemben is elbeszélgetnem, miután lecsillapodott és meghallgatta az érveimet. Elmondtam neki: én akkor is jobboldali újságíró voltam, amikor a 2000-es években hosszú éveken át egyetlen forint sajtótámogatást sem kaptunk pályázatainkra a magyar kormány részéről. És amikor a súlyos pénztelenség miatt 2008-ban megszűnt az Erdélyi Napló, s a kollégák nehéz anyagi helyzetbe kerültek, akkor sem álltunk át a baloldalhoz némi könyöradományért. A magyarországi olvasónak elmagyaráztam: én elfogadom, ha ő a baloldali pártszövetséget támogatja, de ismerje el: jobboldali embernek is szíve joga a jobboldalra szavazni. Mire a válasz az volt, hogy bennünket tömegesen megvásárolt a Fidesz, ezért szavazunk mindig Orbán Viktorra. Szerinte elképzelhetetlen, hogy az erdélyi magyarok többsége jobboldali lenne, csak meg vannak vezetve. A végén annyit kérdeztem a hölgytől: vajon miért nem tettek felénk gesztust a budapesti baloldali kormányok is?

Ha Gyurcsány Ferenc és köre a 2004 decemberi népszavazáskor nem uszít az erdélyi magyarok ellen, talán igaza lehetne a hölgynek, így több baloldali szavazó lenne Erdélyben.

A hiba azonban nem a mi készülékünkben van.

Megsértett határon túliak

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseink és levelezéseink vannak mostanában. Sok ember nem érti, hogy a magyar bal- és jobboldalt nem pusztán két szó választja el egymástól. A két fogalom és tábor két különálló világot jelent. Amelyek egyre nehezebben átjárhatóak egymás között. Mert amit a baloldal gondol a magyar jövőről, az konzervatív ember számára vállalhatatlan. Lehetne persze vitatkozni minimális elvárásokról, amely mindkét tábor számára fontos – például az anyaország határain kívül élő magyarság ügye –, de a tapasztalatok azt mutatják: a meddő vitákból soha nem lesznek életszerű egyezségek.
Amennyi rosszindulatú fricskát és lekicsinylést kapott e kampányban a határon túli magyarság a baloldali pártok részéről, nehezen hihető el, hogy Európában más nemzet politikusai megtennék ugyanezt az anyaország határain kívül élő honfitársaikkal. Nem akarom felsorolni a sérelmeket, mert szinte napi rendszerességgel kijutott a botrányos elszólásokból, de a baloldal miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek a menekülő kárpátaljai magyarokat megalázó kijelentését mindenképpen érdemes idézni: „tény, hogy míg korábban át kellett jönniük a határon aznap és a lakhatatlan ingatlanba bejelentkezett kétszáz egyikeként leadták a szavazatukat a Fideszre. Most nem kell átjönni, mert már itt vannak. Tehát akik átjöttek hatvanezren, azok jelentős része szerintem magyar szavazópolgár, tehát ők valamivel könnyebben fognak tudni szavazni.”

A magyar érdekvédelmi szervezetek Kárpátaljáról és Délvidékről még aznap reagáltak a csúfondáros és sértő kijelentésre, de a tiltakozás valószínűleg hamar lepergett a baloldali megmondóemberekről.

Sajnos, mindig rossz időben bukkanunk elő tudatalattijukból.

Háborús retorika

A szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború új helyzetet, új kihívásokat teremtett a magyar politika számára, amelyet a két tábor egymásnak ellentmondó módon közelít meg. A magyar kormány semmilyen módon nem akarja fegyveres konfliktusba keverni az országot azzal, hogy fegyvereket szállítana Ukrajnának vagy hasonló szállítmányokat engedne át határain. Ezzel szemben a baloldal az első pillanattól kezdve felzárkózott a háborús retorikához, anélkül, hogy végiggondolta volna, követelése milyen következményekkel járhat Magyarországra és a kárpátaljai magyarságra nézve.
Úgy tűnik,

az idei országgyűlési választásoknak az ukrajnai háború kapcsán az egymásnak homlokegyenest ellentmondó két magyarországi állásfoglalás lesz a kulcsa.

Politológusok szerint sok embernek rövid az emlékezete, és már nem tudja, hogy 12 évvel ezelőtt milyen lerongyolódott országot hagyott hátra a baloldal. Azt azonban a bőrén érzi, mit jelenthet a szomszédunkba zajló háború, amely rossz döntések miatt hozzánk is átcsaphat. Épeszű ember nem akar idegen érdekekért harcolni, mint ahogy földönfutóvá sem szeretne válni rossz politikai döntések miatt.