Az emberiség terroristái

Túl sokat foglalkoznak a migránsokkal a jobboldali médiában – fanyalgott nemrég valaki a világhálón. Szemet szúrt neki, hogy jó néhány jobboldali sajtótermékben helyet kaptak a bevándorlókkal kapcsolatos hírek, beszámolók, elemzések. „Nem minden fekete, muzulmán, bevándorló terrorista” – hangzott az agyoncsépelt szöveg. Nem, de potenciálisan az. Elég, ha egyes európai államok belügyminisztereinek titkos, de mégis egyes részleteiben napvilágot látott kimutatását olvassuk. Belgiumban a bűncselekmények 70 százalékát muzulmánok követik el, Németországban napi 500 bűncselekményt írnak a számlájukra és az arány Franciaországban is 70 százalék. Svédországban 55 olyan város van, ahol szélsőséges iszlamisták vették át a hatalmat. A No-Go zónák pedig Nyugat-Európában meghaladták már az ezret is.

Ezért igenis helyet kapnak a cikkek mindaddig, amíg az emberek félnek. Félnek, mert veszélyben látják mindennapi életüket, keresztyénségüket, gyermekeik jövőjét vagy éppenséggel – hogy ne használjunk polkorrekt kifejezést – a fehér faj jövőjét. Mert bizony mindez veszélyben van. Veszélyben, mert az elbutított, nemzeti és keresztény öntudatától megfosztott, évtizedek óta manipulált nyugati embertömeg tavaly még tapsikolva fogadta a – demokratikus úton megszavazott politikusainak meghívására – kontinensünkre érkezett több millió bevándorlót. Tapsikolt, mert nem tudta, mit tesz. Azóta persze némileg változott a közhangulat. De nem eléggé. A több évtizedes agymosást nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni. Még a sorozatos robbantások és nemi erőszakok sem tudják rádöbbenteni az embereket a valóságra. Még nem.

A politikusok ugyanazok, a ballib média pedig továbbra is ködösít. És félrevezet. A liberalizmus ugyanis kiölte az emberekből a kollektív öntudatot, és helyébe az individualizmust helyezte előtérbe. A deviáns magatartást normává emelte, a ferde hajlamot természetesnek kiáltotta ki. A hagyományos, egészséges gondolatot maradinak, a keresztyénséget avíttnak állította be. A konzervatív oldalra ráaggatta a náci, szélsőjobb, kirekesztő jelzőket és ezzel terrorizálja, zsarolja azt. A nemzeti öntudatért aggódó személyeket a liberális diktatúra a társadalom peremére szorította, és antidemokratikus módon elítéli.

Ez a tendencia odáig fajult, hogy liberális csoportok mindenfajta – általuk elnyomottnak kikiáltott – kisebbséget védelmeznek, és állítólagos jogaikért harcolnak. Így válik lehetővé az, hogy már az egyházban is melegeket adnak össze vagy horribile dictu, szentelnek pappá. Hogy conchitawurstokat szavaznak csúcsra, hogy egyes helyeken a zoofíliát tekintik természetesnek vagy például egy svéd liberális párt ifjúsági tagozata a vérfertőzés és nekrofília törvényesítését követeli. Igen, ez sajnos nem elírás. És már látom is a liberálisokat, amint megértően siránkozni kezdenek: hát ők is emberek, nekik is vannak jogaik, nem lehet őket diszkriminálni, elvégre demokráciában élünk.

Nos, én ezt nem értem meg, mert ez ember-, természet- és istenellenes. Mint ahogy hosszú évtizedek alatt a liberalizmus is azzá fejlődött. A nemzetek és az emberiség terroristájává vált.

És hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét, hadd idézzük a liberálisok egyik kedvencét, a Nobel-díjas Kertész Imrét, aki halála előtt a következőképpen fogalmazott. „Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak … Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan … Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hova juttatta őt liberális bevándorláspolitikája… Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.”