
2016. április 27., 22:062016. április 27., 22:06
Túl sokat foglalkoznak a migránsokkal a jobboldali médiában – fanyalgott nemrég valaki a világhálón. Szemet szúrt neki, hogy jó néhány jobboldali sajtótermékben helyet kaptak a bevándorlókkal kapcsolatos hírek, beszámolók, elemzések. „Nem minden fekete, muzulmán, bevándorló terrorista” – hangzott az agyoncsépelt szöveg. Nem, de potenciálisan az. Elég, ha egyes európai államok belügyminisztereinek titkos, de mégis egyes részleteiben napvilágot látott kimutatását olvassuk. Belgiumban a bűncselekmények 70 százalékát muzulmánok követik el, Németországban napi 500 bűncselekményt írnak a számlájukra és az arány Franciaországban is 70 százalék. Svédországban 55 olyan város van, ahol szélsőséges iszlamisták vették át a hatalmat. A No-Go zónák pedig Nyugat-Európában meghaladták már az ezret is.
Ezért igenis helyet kapnak a cikkek mindaddig, amíg az emberek félnek. Félnek, mert veszélyben látják mindennapi életüket, keresztyénségüket, gyermekeik jövőjét vagy éppenséggel – hogy ne használjunk polkorrekt kifejezést – a fehér faj jövőjét. Mert bizony mindez veszélyben van. Veszélyben, mert az elbutított, nemzeti és keresztény öntudatától megfosztott, évtizedek óta manipulált nyugati embertömeg tavaly még tapsikolva fogadta a – demokratikus úton megszavazott politikusainak meghívására – kontinensünkre érkezett több millió bevándorlót. Tapsikolt, mert nem tudta, mit tesz. Azóta persze némileg változott a közhangulat. De nem eléggé. A több évtizedes agymosást nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni. Még a sorozatos robbantások és nemi erőszakok sem tudják rádöbbenteni az embereket a valóságra. Még nem.
A politikusok ugyanazok, a ballib média pedig továbbra is ködösít. És félrevezet. A liberalizmus ugyanis kiölte az emberekből a kollektív öntudatot, és helyébe az individualizmust helyezte előtérbe. A deviáns magatartást normává emelte, a ferde hajlamot természetesnek kiáltotta ki. A hagyományos, egészséges gondolatot maradinak, a keresztyénséget avíttnak állította be. A konzervatív oldalra ráaggatta a náci, szélsőjobb, kirekesztő jelzőket és ezzel terrorizálja, zsarolja azt. A nemzeti öntudatért aggódó személyeket a liberális diktatúra a társadalom peremére szorította, és antidemokratikus módon elítéli.
Ez a tendencia odáig fajult, hogy liberális csoportok mindenfajta – általuk elnyomottnak kikiáltott – kisebbséget védelmeznek, és állítólagos jogaikért harcolnak. Így válik lehetővé az, hogy már az egyházban is melegeket adnak össze vagy horribile dictu, szentelnek pappá. Hogy conchitawurstokat szavaznak csúcsra, hogy egyes helyeken a zoofíliát tekintik természetesnek vagy például egy svéd liberális párt ifjúsági tagozata a vérfertőzés és nekrofília törvényesítését követeli. Igen, ez sajnos nem elírás. És már látom is a liberálisokat, amint megértően siránkozni kezdenek: hát ők is emberek, nekik is vannak jogaik, nem lehet őket diszkriminálni, elvégre demokráciában élünk.
Nos, én ezt nem értem meg, mert ez ember-, természet- és istenellenes. Mint ahogy hosszú évtizedek alatt a liberalizmus is azzá fejlődött. A nemzetek és az emberiség terroristájává vált.
És hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét, hadd idézzük a liberálisok egyik kedvencét, a Nobel-díjas Kertész Imrét, aki halála előtt a következőképpen fogalmazott. „Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak … Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan … Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hova juttatta őt liberális bevándorláspolitikája… Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.”
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.