
2016. április 27., 22:062016. április 27., 22:06
Túl sokat foglalkoznak a migránsokkal a jobboldali médiában – fanyalgott nemrég valaki a világhálón. Szemet szúrt neki, hogy jó néhány jobboldali sajtótermékben helyet kaptak a bevándorlókkal kapcsolatos hírek, beszámolók, elemzések. „Nem minden fekete, muzulmán, bevándorló terrorista” – hangzott az agyoncsépelt szöveg. Nem, de potenciálisan az. Elég, ha egyes európai államok belügyminisztereinek titkos, de mégis egyes részleteiben napvilágot látott kimutatását olvassuk. Belgiumban a bűncselekmények 70 százalékát muzulmánok követik el, Németországban napi 500 bűncselekményt írnak a számlájukra és az arány Franciaországban is 70 százalék. Svédországban 55 olyan város van, ahol szélsőséges iszlamisták vették át a hatalmat. A No-Go zónák pedig Nyugat-Európában meghaladták már az ezret is.
Ezért igenis helyet kapnak a cikkek mindaddig, amíg az emberek félnek. Félnek, mert veszélyben látják mindennapi életüket, keresztyénségüket, gyermekeik jövőjét vagy éppenséggel – hogy ne használjunk polkorrekt kifejezést – a fehér faj jövőjét. Mert bizony mindez veszélyben van. Veszélyben, mert az elbutított, nemzeti és keresztény öntudatától megfosztott, évtizedek óta manipulált nyugati embertömeg tavaly még tapsikolva fogadta a – demokratikus úton megszavazott politikusainak meghívására – kontinensünkre érkezett több millió bevándorlót. Tapsikolt, mert nem tudta, mit tesz. Azóta persze némileg változott a közhangulat. De nem eléggé. A több évtizedes agymosást nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni. Még a sorozatos robbantások és nemi erőszakok sem tudják rádöbbenteni az embereket a valóságra. Még nem.
A politikusok ugyanazok, a ballib média pedig továbbra is ködösít. És félrevezet. A liberalizmus ugyanis kiölte az emberekből a kollektív öntudatot, és helyébe az individualizmust helyezte előtérbe. A deviáns magatartást normává emelte, a ferde hajlamot természetesnek kiáltotta ki. A hagyományos, egészséges gondolatot maradinak, a keresztyénséget avíttnak állította be. A konzervatív oldalra ráaggatta a náci, szélsőjobb, kirekesztő jelzőket és ezzel terrorizálja, zsarolja azt. A nemzeti öntudatért aggódó személyeket a liberális diktatúra a társadalom peremére szorította, és antidemokratikus módon elítéli.
Ez a tendencia odáig fajult, hogy liberális csoportok mindenfajta – általuk elnyomottnak kikiáltott – kisebbséget védelmeznek, és állítólagos jogaikért harcolnak. Így válik lehetővé az, hogy már az egyházban is melegeket adnak össze vagy horribile dictu, szentelnek pappá. Hogy conchitawurstokat szavaznak csúcsra, hogy egyes helyeken a zoofíliát tekintik természetesnek vagy például egy svéd liberális párt ifjúsági tagozata a vérfertőzés és nekrofília törvényesítését követeli. Igen, ez sajnos nem elírás. És már látom is a liberálisokat, amint megértően siránkozni kezdenek: hát ők is emberek, nekik is vannak jogaik, nem lehet őket diszkriminálni, elvégre demokráciában élünk.
Nos, én ezt nem értem meg, mert ez ember-, természet- és istenellenes. Mint ahogy hosszú évtizedek alatt a liberalizmus is azzá fejlődött. A nemzetek és az emberiség terroristájává vált.
És hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét, hadd idézzük a liberálisok egyik kedvencét, a Nobel-díjas Kertész Imrét, aki halála előtt a következőképpen fogalmazott. „Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak … Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan … Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hova juttatta őt liberális bevándorláspolitikája… Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.”
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.