A világban megtartó húsvét

Virágvasárnap, Egyiptom, két robbantás, 42 halott és 106 sebesült. Az első merényletre Tanta város Szent György templomában, a másodikra Alexandria Szent Márk kopt ortodox katedrálisnál került sor. A mintegy nyolcmillió kopt keresztény legnagyobb temploma előtt négy rendőr is az életével fizetett, mert nem engedte be az öngyilkos terroristát a II. Teodor kopt pápa által celebrált misére, hogy ott még nagyobb pusztítást végezzen.

2017-et írunk a Krisztus utáni harmadik évezredben. Kétezer év nagyjából úgy telt el, mintha el sem telt volna. Elég fellapoznunk a Bibliát vagy az egyháztörténészek keresztényüldözéssel kapcsolatos könyveit, hogy rádöbbenjünk: a műszaki fejlődés az oka annak, hogy a keresztényeket ma nem oroszlánok elé dobják, nem fűrészelik el őket élve, és nem feszítik keresztre. Ma ennél modernebb világot élünk: a halált hozó robbanóanyagoktól a vegyi gázokig teljesen megújult a gonosz leleményessége.

Szokásos módon az európai hírekben kicsit hátra került a kopt mészárlás. Nem is akkora szenzáció – gondolják sokan. Meg egyáltalán mit keresnek Egyiptomban keresztények?

Az egyháztörténeti oktatás az egyre gyérülő egyházi iskolák „maradiságának” jellemzője maradt. Így aztán honnan tudja egy mai átlag európai, hogy Jézus gyermekkora egy részét éppen Egyiptomban töltötte?

Sok európai ember számára a kopt mészárlás olyan kuriózum, mintha valami távoli világrészen történt volna. Nem mer belegondolni abba, hogy mindez itthon, vele is megeshetne. Éppen egy virágvasárnapon Párizsban, Londonban vagy Münchenben például. Pedig a rá leselkedő terroristaveszély már utolérte őt utcán, metróban, repülőtéren, áruházban, hangversenyteremben, szinte mindenhol. Legkevésbé persze a templomban, mert oda megy a legritkábban.

Húsvét mégis itt van, itt kopogtat az ajtónkon, mint kétezer évvel ezelőtt. Eljön a véráztatta kopt földre, a háború sújtotta Közel-Kelet kiszolgáltatott keresztény közösségeihez, és eljön hozzánk, a jobb anyagi jólétben ünneplő európai emberhez is. A keresztre feszített, majd harmadnap sírjából feltámadt Jézus mindenhol velünk van. Ő mondja az Atyának: „nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. E világban kell tehát élnünk annak valamennyi gondjával, örömével és veszélyével együtt.

Hogy miként tud e világban az esendő keresztény ember talpon maradni, annak titka kétezer év óta nem változott. Ez a titok Jézusban és az általa nyújtott hitben keresendő. Ennek megtalálására nem is lehet jobb alkalom a Megváltó által ránk hagyományozott ünnepnél. Ehhez kívánok minden kedves olvasónknak áldott húsvétot!