A politikai tőkeszerzés legkönnyebb módja a gyűlölködés

Nincs új a nap alatt: zaklatott lelkiállapotú román nacionalisták mindenütt etnikai érzékenységüket sértő jeleket vélnek felfedezni. Mint ahogyan legutóbb a Románia alakú flekkennel megjelent színházi plakát esetében, ami a marosvásárhelyi magyargyűlölő Marius Paşcan parlamenti képviselőnél, a Băsescu-féle népmozgalmi párt alelnökénél verte ki a biztosítékot. A közösségi oldalán közzétett bejegyzésében azért vádaskodik, mert értelmezése szerint a Románia alakú flekken alatt a magyar irredentizmus parazsa füstölög, ami mégiscsak felháborító. Különösen most, a centenárium évében.
Köztudott, hogy az etnikumközi kapcsolatok minősége szinte kizárólagosan a hatalom hozzáállásán múlik. Még hosszúnak tűnő konfliktusmentes időszakok után is, ha „valakik” úgy ítélik meg, hogy a társadalom figyelmének elterelése céljából jól jöhet egy kis uszítás, a magyarveszéllyel való riogatás, pillanatok alatt „felrobbantható” az etnikumközi béke. Kiképzett „szakemberek” foglalkoznak ezzel a szolgálatukban álló politikusokkal és médiamunkásokkal karöltve. Akiket a hivatalosan nem létező, de létezéséről mégis lépten-nyomon árulkodó jeleket hagyó „háttérhatalom” eszközként használ.
De kicsoda Marius Paşcan? Egyértelműen a Dan Tanasă-féle hivatásos feljelentők közé sorolható, akárcsak a vásárhelyi – magukat újságírónak tartó – Lazăr Lădariu, Ioan Cismaş vagy régi ismerősünk, Hajdu Győző (akinek úgy tetszik: Haidu Victor). Nekik semmi sem drága, csak féktelen magyargyűlöletüknek adhassanak hangot. Legfőbb szócsövük a marosvásárhelyi Cuvântul Liber című román újság, amelynek zsenge ifjúkorában Paşcan is munkatársa volt. A nemzeti színű aggodalmaskodást tehát nem most kezdte. Egyébként az említett sajtótermék mai napig eltántoríthatatlanul törtet azon a pászmán, amelyet az 1989-es rendszerváltáskor jelöltek ki számára.
Emberünk korábban azzal dicsekedett – azt tartotta prefektusi mandátuma, illetve törvényhozói tevékenysége legfőbb eredményének –, hogy sikerült megakadályoznia a Felső-Maros-menti államosított erdők visszaszolgáltatását egykori tulajdonosainak – zömükben a magyar nemesi osztály tagjainak, illetve azok leszármazottainak. Szintén ő volt az, aki a március 10-i székely szabadság napja megszervezése miatt perrel fenyegette a Székely Nemzeti Tanácsot. Sőt, megvádolta a magyar kormányt is, amiért az „úgynevezett” Székelyföld autonómiáját támogatja, ami miatt szerinte pattanásig feszültek az etnikumközi kapcsolatok.
Évekkel ezelőtt szintén ő indított pert a nyárádszeredai polgármesteri hivatal ellen, amiért az zöldövezetté nyilvánította a városka központi terét, így próbálva megakadályozni az ortodox templom felépítését. Parlamenti felszólalásban kelt ki a szerinte rasszista, fasiszta, xenofób üzenetet hordozó székely zászló használata, valamint az „úgynevezett” Székelyföld autonómiája ellen. Legújabban pedig a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceumnak, illetve a román tannyelvű Unirea Líceumnak otthont adó iskolaépület visszaállamosítását követeli.
Egyeseknek semmi sem drága, ha a nem létező etnikai konfliktusok – különösen a vélt magyar túlkapások – miatt tiltakozva az úgynevezett román érdekek védelmében némi politikai tőkére tehetnek szert. A legszomorúbb az, hogy a román politikus számára még mindig ez a politikai tőkeszerzés legkönnyebb módja.

Szentgyörgyi László