A kötél esete a menesztett Mihai Tudoséval

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – mondhatnám némi kárörömmel Mihai Tudose román miniszterelnök hétfői bukását követően, ha nem tudnám, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) végrehajtó bizottsága által menesztett kormányfő bűnei között nem szerepelt az erdélyi magyarok akasztását meglebegtető kijelentés. A kormánypárton belül a hatalomért folytatott kemény harcok főszereplőjeként ugyanis a miniszterelnöknek nem véletlenül futott ki a száján az erdélyi magyarságot súlyosan sértő kijelentése, amivel pártjában maga mellé szerette volna állítani a magyar autonómiatörekvéseket hozzá hasonlóan elutasító párttársait. Számítása azonban nem jött be. Nyilván nem ezért buktatták meg. Hiszen Romániában pártállástól függetlenül nemzeti virtusnak számít, ha egy politikus beletörli a lábát az erdélyi magyarságba. Ha áttételesen is, a kormányfő menesztésével azonban számunkra is született egyféle igazságtétel.

Az más kérdés, hogy a szociáldemokrata kormányzás alatt az ország helyzete sem Tudoséval, sem nélküle nem lesz jobb. A kormánypártot a saját foglyaként kezelő Liviu Dragnea pártelnök rovott múltjának elsimításáig eleve átmeneti állapotra és kormányzásra rendezkedett be, amit az általa jelölt és megbuktatott két miniszterelnök példája bizonyít. Minden bizonnyal Mihai Tudose ma is a miniszterelnöki székben ülne, ha nem mond ellent felettesének, a pártelnöknek, és sürgősségi kormányrendelet formájában adja áldását az igazságügyi reformcsomagra, megspórolva ezzel egy csomó parlamenti cécót, és az ezt övező utcai tüntetéseket.

Az elbocsátó szép üzenetet megfogalmazó PSD-vezetőségi ülésről kiszivárgott, hogy összességében elégedettek voltak a menesztett miniszterelnök teljesítményével. A pártelnök azt rótta fel neki nyilvánosan, hogy olyasmikről fecsegett, amit előbb a pártban kellett volna tisztáznia. Magyarán: mindkét fél mellébeszél, de ennek ellenére a közvélemény tudja, hogy valójában mi történik. Azt is könnyű előre látni, hogy az úton levő harmadik miniszterelnökre is ugyanez a sors vár, ha csak bábszerepet szánnak neki.

Az állandósult belpolitikai válság közepette ma az országban minden van, csak eufórikus hangulat nincs a nagy centenáriumi évforduló kapcsán. Mintha a véletlenek egybeesése is úgy akarná, hogy az érdemtelenül magamutogató és a magyarságot folyamatosan sértegető, megalázó kormányzati elit idei nagy projektje úgy dől dugába, hogy magával sodorhatja a kormánypártot is. A teljesíthetetlen ígérgetésekkel és hazugságokkal hatalomra került politikusok jellegzetes lejtmenete ez, amelynek rendszerint egy végkimenetele szokott leni: a bukás.