Hirdetés
Somogyi Botond

Somogyi Botond

A háború árnyékában

2026. március 16., 20:082026. március 16., 20:08

,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”

Nagyjából hasonló állásponton volt egyik ismerősöm is, aki néhány éve még rendkívül befolyásos személyiség volt a Kárpát-medencében. Ő még a covid után nem sokkal azt mondta egy hosszabb beszélgetésünk alkalmával: nem tart a háborútól. ,,Kisebb összetűzések, fegyveres konfliktusok mindig is lesznek, ám a globális nagyhatalom nem engedi, hogy egy nagyobb méretű háború törjön ki, mert a multinacionális cégek érdekei a határokon keresztül annyira összefonódnak, hogy mindenki csak veszíteni fog rajta” – indokolta meg álláspontját.

Nos, rég találkoztam az ismerősömmel. Így nem tudom, tartja-e még a véleményét. Én azonban az utóbbi időben egyre többször esem gondolkodóba. Mert mit olvas, mit hall az ember manapság?

Európa-szerte egyre több országban vezetik be újra a sorkatonaságot. Egy francia katonai vezető szerint hozzá kell szoktatni az édesanyákat ahhoz, hogy egy jövőbeli fronton elveszthetik a fiaikat.

Egy másik cikk arról szól, hogy egy esetleges atomháború esetén csupán Ausztrália és Új-Zéland menekülne meg a teljes megsemmisüléstől. A Közel-Keleten az Egyesült Államok által kirobbantott újabb háború miatt Szerbiában üzemanyag-exporttilalom lépett életbe, Horvátországban árstop, Montenegróban pedig kígyózó sorok alakultak a benzinkutaknál, míg Hollandiában (is) az egekbe szökött a benzin ára.

Az Európai Unió vezetői folyamatosan csak arról beszélnek, hogy fel kell készülni a háborúra, és le lehet (le kell?!) győzni Oroszországot. Holott a józanul gondolkozó ember tudja: ha Napóleonnak és Hitlernek nem sikerült, akkor Ursuláéknak sem igazán fog.

S ha már szóba került Hitler és Von der Leyen asszonyság, meg a németek: a második világháború óta Németország még soha nem állomásoztatott csapatokat más ország területén. Most erre is sor került, hiszen már több mint 500 katonát telepítettek Litvániába. A szám 2027-ig a tervek szerint 5000-re nő úgy, hogy a kontingens egy év múlva már harcképes lesz – az oroszok ellen.

Ha ezt 10–15 évvel ezelőtt valaki akár csak viccből elsüti, micsoda megbotránkozás lett volna...

Németek felfegyverzése, német katonák külföldön – harcra készen?! Hát nem volt elég az első világháború?
Hát nem volt elég a második világégés, a holokauszt?

Hát nem ezért fegyverezték le a németeket egyszer s mindenkorra? Most pedig ismét ők akarják (persze sok mindenki mással) lángba borítani Európát és egyúttal a világot? Hát nincs észszerűen gondolkodó ember a világon?

Sajnos itthon, Romániában sem rózsás a helyzet. Nemrég a román parlament jóváhagyta az Egyesült Államok kérését, hogy bizonyos katonai eszközöket és erőket Romániába telepítsenek. Légi utántöltő repülőgépekről és műholdas kommunikációs berendezésekről van szó (egyelőre). Az ellenzék nem támogatta a döntést, mert szerinte ez háborús kockázatot jelenthet Románia számára. Kolozsváron már kisebb háborúellenes tüntetést is szerveztek egyesek.

Az az érzése támad az embernek, hogy lassan fel akarnak készíteni minket a háborúra. Annak idején – a békebeli időkben – sem gondolta senki komolyan, hogy Európára egy nagy háború vár. Mármint a kávéházakban nyugodtan csevegő polgárok, a gyárakban dolgozó munkások vagy a mezőkön szántó-vető parasztok. A vezetők mégis háborúba vitték a világot. Mert a legjobb biznisz egyeseknek a háború.

Nyolcvan vagy száz évvel ezelőtt a kezdetleges sajtón keresztül könnyen tudták befolyásolni az embereket, a közvéleményt, könnyen egymásnak tudták ugrasztani a nemzeteket. Reméljük, a határok légiesítésével, az internet és a mobiltelefonok világában nem tudják velünk még egyszer megtenni azt, amit 1914-ben és 1939-ben.

Mit tehetünk, hogy ne ismétlődjék meg a múlt? Meddig hagyjuk, hogy a történelem ismételje önmagát? Talán az egyetlen fegyverünk a múlt tanulságainak tudatosítása és a béke melletti kiállás.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tényleg jó módszer csökkenteni a deficitet a költségvetés halogatásával?

Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.

Makkay József

Makkay József

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság

Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az iráni rezsim végnapjai?

Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág

Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Hirdetés