A béketárgyalások hozhatnak tartós megoldást

– felszabadítja a 2014-ben elcsatolt Krím félszigetet is –, és a nagy győzelem végén Oroszország megadja magát, majd az általa fizetett jóvátétel hozzájárul Ukrajna újjáépítéséhez. Ez az elképzelés azonban túlságosan szép, hogy igaz legyen, ezért a józanul gondolkodó európai politikusok – közöttük Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter – azonnali tűzszünetet, és mélyreható orosz–ukrán béketárgyalásokat sürgetnek.
Egyértelmű, hogy az egyre tovább tartó háború napról napra több emberáldozatot, gazdaságilag pedig Európa meggyengülését vonja maga után. Az merő illúzió, hogy a béketárgyalásoktól elzárkózó és végsőkig harcolni akaró Ukrajna konoksága jobb belátásra bírja a moszkvai vezetést. E hozzáállás    inkább a háború elhúzódásához vezet. Egyes becslések szerint akár évekig is eltarthat a háború. Amelynek akkor is beláthatatlan gazdasági következményei lesznek a térség országaira nézve, ha a hadviselés megmarad Ukrajna területén a két háborúban álló ország hadserege között.
A béketárgyalások sürgetése nem ördögtől való elképzelés. A legtöbb uniós országban megfogalmazódtak már ilyen hangok, de különféle okokból nem lett belőle közös stratégia, mert a fegyveres konfliktus folytatásában érdekelt erők lobbija sokkal erősebb. Romániában éppen a volt védelmi miniszter, Vasile Dîncu pedzegette egy televíziós interjúban, hogy a háborúnak csak a béketárgyalások vethetnek véget. Meglátása szerint Ukrajna helyett az Egyesült Államoknak, a NATO-nak, a világ országainak kell lefolytatniuk ezt a tárgyalást Oroszországgal. Dîncu szerint a béketárgyalás mindenképpen jobb lenne, mint a jelenlegi – emberéleteket és anyagi javakat megsemmisítő – pusztítás, még akkor is, ha csupán egy befagyott konfliktust eredményezne. A józan megközelítés a román miniszter lemondásába került, mert az uniós nyájszellemtől vezérelt román kormányban semmiféle eltérő véleményt nem viselnek el az ukrajnai helyzet rendezése kapcsán.
Holott nyilvánvaló, hogy

amely rövid idő alatt az európai emberek millióit fogja elszegényíteni.   
A legkiszolgáltatottabb régió ezúttal is Kelet-Európa, amelynek hosszabb távon nincsenek olyan tartalékai, hogy ellensúlyozni tudja az energiaárak elszabadulását. Amíg Németország a román bruttó hazai termék éves értékét megközelítő, 200 milliárd eurót fordít az energiaár-robbanás hatásának mérséklésére, e bőkezűség csak kevés uniós országra jellemző. Van, ahol a kormány csak a legszegényebb rétegeket hajlandó támogatni, ezzel szemben Magyarországon és Romániában az országos költségvetés hatalmas kiadások árán próbálja ellensúlyozni a lakossági és az ipari felhasználású villanyáram és földgáz árnövekedését. Kérdés, hogy egy elhúzódó háború körülményei között a szegényebb kelet-európai államok meddig bírják a hatalmas pluszkiadást, amely az országok gyors iramú eladósodásához vezet.
Bárhogy is nézzük,

Ez Ukrajnának sem lehet érdeke, de a pénzügyi lélegeztetőgépen tartott kijevi vezetés úgy gondolja, hogy az országba pumpált havi több milliárd euró fenntartható a végtelenségig.   
Egy átlagosnál hidegebb tél és az eldurvuló utcai megmozdulások bírhatják rá az uniós országok vezetőit, hogy végre lépjenek a fegyverszünet ügyében, a béketárgyalások elkezdéséért. Más út ugyanis nem létezik.