Jordániai csendélet tevegelő arabokkal. A közel-keleti ország vonzó turisztikai célpont az európaiak számára is
Fotó: Samu Tamás Gergő
A családi nyaralásunk több éve különböző okok miatt elmaradt. Most úgy éreztük, eljött az ideje: mind az öten útra keltünk – kiegészülve anyósékkal és apósékkal –, nem is akármilyen helyre: télből a nyárba. A közel-keleti Jordániába.
2022. február 06., 12:562022. február 06., 12:56
2022. február 06., 13:082022. február 06., 13:08
Kilenc fővel már jól meg kell gondolni az úti célt. Fontosnak tartottuk a meleg időt, valamint az elérhető árat, ezért Jordániára esett a választásunk. Az olcsó repülőjegyeket rögtön drágította a PCR-teszt, amelyből itthon és kint is el kellett végezni egyet-egyet, s a koronavírus-kezelést fedező utasbiztosítás ára is tovább növelte a költségeket. Így már nem is volt olyan olcsó az utazás.
A szállás ára nem változott. Leszámítva azt, hogy a booking.com Black Friday akciója előtt, tehát kicsit drágábban foglaltunk szállodát, mint ahogyan azt egy héttel később tehettük volna. Sebaj. Így Akaba központjában, mindenhez közel, egy végül nem túl jó szállást sikerült találni. Éjszakánként és szobánként 40 euróért azért meg lehet szállni arrafelé, ami nem sok. Vízumot sem kellett fizetnünk, mert Akabába mentünk, és aki ebben a kormányzóságban száll jordán földre, az ingyenesen kap vízumot. Több arab országban is megfordultam már, ezért most is elfogott a kettős érzés: érdekes vallás, kultúra, nyelv, elfogadható árak és jó ételek az egyik oldalon. Átverés, drága ital, piócaként ránk akaszkodó árusok és kosz a másik oldalon.
Jordánia valahol az arab világ közepén helyezkedhet el. No nem földrajzilag, hanem a fentieket egybevéve.Vallásilag egészen világiak, ezért alkoholt is sok helyen lehet kapni. Igaz, nem olcsón, de azért nem is drágábban, mintha Ausztriában söröznénk.
Jordánia nem olcsó. Az árak valahol a magyar szinten lehetnek. Néhány cikk drágább, néhány pedig olcsóbb. Ez még mindig jobb, mint a francia Riviéra. A turistalátványosságok különösen drágák. A belépő Petrába felnőttenkénti 60 eurós árának hallatán valami összefacsarta a szívemet. A világ hét új csodájának, az UNESCO része, és ez megér ennyit – próbáltam vigasztalni magam.
Történelmi városnegyed Jordániában
Fotó: Samu Tamás Gergő
Mivel tömegközlekedés nincs, ezért különösen nagy szerep hárul a taxikra és felfogadott sofőrökre. Számomra Jordániában is elkerülhetetlennek tűnik, hogy a repülőtérről a városba ugyanakkora összegért sikerüljön bejutni, mint végül fordítva. A taxisokkal való alkudozás minden utazásnál téma. Jordániában nem találkoztam kirívó különbséggel a bemondott és végül a valós ár között. Talán azért is van így, mert a sofőrök ajánlkoznak, hogy akár egész napos utakra is elvisznek bennünket a látványosságokhoz, de a városon belüli közlekedésben is segítenek. Tehát érdekükben áll becsületesnek lenni.
Terefere egy utcai árussal
Fotó: Samu Tamás Gergő
De nem teljesen. Ami viszont tetszett, hogy Szíriához vagy Libanonhoz és Marokkóhoz képest egyáltalán nem ostromoltak folyamatosan a taxisok, árusok és hasonlók. Vagy csak megszépültek a régi emlékek. Esetleg bejött a taktikám, és megérte elsajátítani néhány arab kifejezést: hállász (elég, vége), jallah (menj el) stb. A piszok és kosz azonban maradt.
Hidegebb volt, mint amit vártunk, de így is élvezhető, kellemes volt az időjárás. A rövidnadrág csak egy-két napra kerülhetett volna elő (ha tudtam volna napközben cserélni), de azért a tengert ki lehetett próbálni, és még az arabok is fürödtek benne (állítólag inkább csak az északabbról érkezők).
A látványosságok miatt már megérte az utazás, az arab ételek finomak voltak, és még a helyiek hozzáállása is meglepetésként ért. Arra azért nem fogadtam volna nagy összegben, hogy a bazári boltos a véletlenül kétszer lehúzott bankkártya második összegét néhány perccel később visszautalja anyósomnak.
amelyre az utóbbi években rájár a rúd. Természetes egészségügyi körülmények között pedig egy próbát (de akár többet is) mindenkinek megérhet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!