
Aleppó, Homsz, vér, megtorlás és halál – megannyi jól ismert kulcsszava a szíriai konfliktusnak, amellyel bőségesen eláraszt bennünket naponta a média. A német Die Welt ritka kivétellel lepett meg a minap: a közel-keleti dráma „megszokott“ beszámolói mellett (helyett) a lap a szabadúszó nyugati haditudósítók hétköznapjaiba engedett bepillantást. Amely nem kevésbé háborús valóságot tükröz...
2013. július 21., 16:472013. július 21., 16:47
Hatezer karakter, és nem halt meg senki?! – állítólag ezekkel a szavakkal dobta vissza Francesca Borri egyik írását főszerkesztője, nyomdafestéket nehezen tűrő kifejezésekkel illetve a Szíriából tudósító hölgyet. Az olasz újságíró szabadúszóként vette nyakába a kis-ázsiai országot, miután a délszláv háborún edzett tapasztalatait több krízisrégióban is kipróbálta, helyszíni beszámolói mellett könyvet írt az izraeli és palesztin emberek egymáshoz való viszonyáról. A fegyverropogáson edzett Borri saját elhatározásából indult Szíriába, miután a Time magazin hasábjain felfedezte egy fotós kollégája homszi képsorozatát – az ott tapasztaltak azonban minden várakozását felülmúlták. A tudósító hölgy nem a szétlőtt felkelők, a halálra sebzett gyermekek látványától borzadt el, hanem a mindebben csak szalagcímet látó nagy nyugati médiák embertelenségétől. Tehetetlen dühét – valószínűleg két támadás közti szünetben – levélszerű írásba öntötte, amelyet a Columbia Egyetemen kiadott sajtószemléből ismerhetett meg a világ. A cikk megjelenése óta több fordításban is bejárta a világot, lesújtó ítéletet hagyva maga után a „hírcsináló“ sajtócézárokról.
„Aleppó, Gázai-övezet vagy Róma – a szerkesztőknek mindegy, honnan jön a tudósítás. A honorárium ugyanannyi: cikkenként alig több, mint 50 euró“ – írja Borri, egyidejűleg felsorolva a munkával járó kiadásokat is. Szíriában jelenleg a felkelők szállásán eltöltött éjszakáért közel 40 eurót, az autóbérlésért naponta 190 eurót kell lepengetni. A havi 750 euróba kerülő egészségügyi biztosítás legtöbbek számára megfizethetetlen – az újságíró fekete humorral jegyzi meg, hogy a kiadók számára kifizetődőbb, ha a sérült tudósító a helyszínen belehal sérüléseibe. A munka szempontjából a biztosításnál is fontosabb tolmács, helyszíni kalauz az anyagiak miatt szintén nem jöhet szóba. A legfontosabb főszerkesztői utasítást azonban a legszorongatottabb helyzetben sem szabad feledni: „ha véletlenül túszul esnél, twittelj, légyszi, a börtönből“.
Amint Borri beszámolójából kiderül, a kevés fizetségnél is megalázóbb, hogy a szerkesztőségek gyakran név nélkül vásárolják fel a tudósítást, amit majd saját munkatársuk neve alatt jelentetnek meg. A harctér a haditudósító számára többszörösen is az: nemcsak az ellentáborok között kell naponta csatát vívni az életben maradásért, de a helyszínen levő kollégákkal is meg kell küzdeni a témáért. Francesca Borri élménytárából nem hiányzik a kolléganő, aki szándékosan mutat rossz irányt, hogy egyedüliként tudósíthasson egy tüntetésről, de megjelennek férfi riporterek is, akik a sebzett újságírót fölényesen oktatják ki azzal, hogy „ez nem nőnek való vidék“.
Ha azt hinnénk, hogy mindez bennünket, olvasókat csak távolról érint, akár egy élelmiszer-ipari vállalat belső hatalmi harca, tévedünk. Ha hinni lehet Borrinak, a legnagyobb vesztesek mi vagyunk, mert egyszerűen nem jutunk hozzá a valós információhoz. Vagy azért, mert a kiadókkal való harcban elvész a tudósító ideje és energiája egy velősebb elemzéshez, vagy éppen azért, mert a kiadó át sem vesz olyan anyagot, amelyben a háttér-információktól nem látszik a megrendelt vér. Az újságíró továbbmegy: az interneten ingyen beszerezhető információk nemcsak a teljes helyzetelemzést ölik meg, de elértéktelenítik az életüket naponta kockára tevő haditudósítók munkáját is.
„A szabadúszók másodrangú újságírók – annak ellenére, hogy Szíriában csak szabadúszók vannak. Mert ez egy piszkos háború az elmúlt évszázadból“ – állapítja meg a tudósító, maga is elcsodálkozva, hogy a drónok háborújának korában bajonettekkel harcolnak egymással, méterről méterre, utcáról utcára tolva előre a frontvonalat.
Mindezek ellenére Francesca Borri nem egy kiábrándult haditudósító, habár az előbbieken túl is volna oka panaszra. Például akkor, amikor a helyszíni ENSZ-megbízottak nem segítenek egy áldozaton, mert az akció bürokratikus akadályba ütközne, vagy amikor sajtós mellényét látva a helyi lakosok a nyílt utcán szégyenítik meg amiatt, hogy a nyugati média manipulált, beállított fotókat közölt a szíriai helyzet ábrázolásakor.
Francesca Borri lát, ír – és remélhetőleg ezzel győz majd. „Amúgy az egyetlen történet, amit háborúban mesélni lehet, az a félelem nélküli életről szól. Itt mindennek egy szempillantás alatt vége lehet. Ha ezt tudom, nem féltem volna annyira szeretni, és életem során valamibe belevágni. Akkor nem lennék itt“ – üzeni az újságíró Szíriából. Fotóit elnézve nehéz ezt elhinni neki: egy vidám és bátor tekintetű ifjú hölgy mosolyog ránk.
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!