
Aleppó, Homsz, vér, megtorlás és halál – megannyi jól ismert kulcsszava a szíriai konfliktusnak, amellyel bőségesen eláraszt bennünket naponta a média. A német Die Welt ritka kivétellel lepett meg a minap: a közel-keleti dráma „megszokott“ beszámolói mellett (helyett) a lap a szabadúszó nyugati haditudósítók hétköznapjaiba engedett bepillantást. Amely nem kevésbé háborús valóságot tükröz...
2013. július 21., 16:472013. július 21., 16:47
Hatezer karakter, és nem halt meg senki?! – állítólag ezekkel a szavakkal dobta vissza Francesca Borri egyik írását főszerkesztője, nyomdafestéket nehezen tűrő kifejezésekkel illetve a Szíriából tudósító hölgyet. Az olasz újságíró szabadúszóként vette nyakába a kis-ázsiai országot, miután a délszláv háborún edzett tapasztalatait több krízisrégióban is kipróbálta, helyszíni beszámolói mellett könyvet írt az izraeli és palesztin emberek egymáshoz való viszonyáról. A fegyverropogáson edzett Borri saját elhatározásából indult Szíriába, miután a Time magazin hasábjain felfedezte egy fotós kollégája homszi képsorozatát – az ott tapasztaltak azonban minden várakozását felülmúlták. A tudósító hölgy nem a szétlőtt felkelők, a halálra sebzett gyermekek látványától borzadt el, hanem a mindebben csak szalagcímet látó nagy nyugati médiák embertelenségétől. Tehetetlen dühét – valószínűleg két támadás közti szünetben – levélszerű írásba öntötte, amelyet a Columbia Egyetemen kiadott sajtószemléből ismerhetett meg a világ. A cikk megjelenése óta több fordításban is bejárta a világot, lesújtó ítéletet hagyva maga után a „hírcsináló“ sajtócézárokról.
„Aleppó, Gázai-övezet vagy Róma – a szerkesztőknek mindegy, honnan jön a tudósítás. A honorárium ugyanannyi: cikkenként alig több, mint 50 euró“ – írja Borri, egyidejűleg felsorolva a munkával járó kiadásokat is. Szíriában jelenleg a felkelők szállásán eltöltött éjszakáért közel 40 eurót, az autóbérlésért naponta 190 eurót kell lepengetni. A havi 750 euróba kerülő egészségügyi biztosítás legtöbbek számára megfizethetetlen – az újságíró fekete humorral jegyzi meg, hogy a kiadók számára kifizetődőbb, ha a sérült tudósító a helyszínen belehal sérüléseibe. A munka szempontjából a biztosításnál is fontosabb tolmács, helyszíni kalauz az anyagiak miatt szintén nem jöhet szóba. A legfontosabb főszerkesztői utasítást azonban a legszorongatottabb helyzetben sem szabad feledni: „ha véletlenül túszul esnél, twittelj, légyszi, a börtönből“.
Amint Borri beszámolójából kiderül, a kevés fizetségnél is megalázóbb, hogy a szerkesztőségek gyakran név nélkül vásárolják fel a tudósítást, amit majd saját munkatársuk neve alatt jelentetnek meg. A harctér a haditudósító számára többszörösen is az: nemcsak az ellentáborok között kell naponta csatát vívni az életben maradásért, de a helyszínen levő kollégákkal is meg kell küzdeni a témáért. Francesca Borri élménytárából nem hiányzik a kolléganő, aki szándékosan mutat rossz irányt, hogy egyedüliként tudósíthasson egy tüntetésről, de megjelennek férfi riporterek is, akik a sebzett újságírót fölényesen oktatják ki azzal, hogy „ez nem nőnek való vidék“.
Ha azt hinnénk, hogy mindez bennünket, olvasókat csak távolról érint, akár egy élelmiszer-ipari vállalat belső hatalmi harca, tévedünk. Ha hinni lehet Borrinak, a legnagyobb vesztesek mi vagyunk, mert egyszerűen nem jutunk hozzá a valós információhoz. Vagy azért, mert a kiadókkal való harcban elvész a tudósító ideje és energiája egy velősebb elemzéshez, vagy éppen azért, mert a kiadó át sem vesz olyan anyagot, amelyben a háttér-információktól nem látszik a megrendelt vér. Az újságíró továbbmegy: az interneten ingyen beszerezhető információk nemcsak a teljes helyzetelemzést ölik meg, de elértéktelenítik az életüket naponta kockára tevő haditudósítók munkáját is.
„A szabadúszók másodrangú újságírók – annak ellenére, hogy Szíriában csak szabadúszók vannak. Mert ez egy piszkos háború az elmúlt évszázadból“ – állapítja meg a tudósító, maga is elcsodálkozva, hogy a drónok háborújának korában bajonettekkel harcolnak egymással, méterről méterre, utcáról utcára tolva előre a frontvonalat.
Mindezek ellenére Francesca Borri nem egy kiábrándult haditudósító, habár az előbbieken túl is volna oka panaszra. Például akkor, amikor a helyszíni ENSZ-megbízottak nem segítenek egy áldozaton, mert az akció bürokratikus akadályba ütközne, vagy amikor sajtós mellényét látva a helyi lakosok a nyílt utcán szégyenítik meg amiatt, hogy a nyugati média manipulált, beállított fotókat közölt a szíriai helyzet ábrázolásakor.
Francesca Borri lát, ír – és remélhetőleg ezzel győz majd. „Amúgy az egyetlen történet, amit háborúban mesélni lehet, az a félelem nélküli életről szól. Itt mindennek egy szempillantás alatt vége lehet. Ha ezt tudom, nem féltem volna annyira szeretni, és életem során valamibe belevágni. Akkor nem lennék itt“ – üzeni az újságíró Szíriából. Fotóit elnézve nehéz ezt elhinni neki: egy vidám és bátor tekintetű ifjú hölgy mosolyog ránk.
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
szóljon hozzá!