Grúzia-Georgia tájain magyar turistaszemmel (3. rész)

Kívül az építőmester karját is ábrázolták. A hagyomány szerint Arszukiszdze mester kezét levágták, az egyik változat szerint királyi féltékenység állt a háttérben, a másik változat szerint amiatt, hogy többé ily gyönyörű templomot ne építhessen.

A katedrálisbelsőt gyönyörű freskók díszítik. A több mint húsz ereklye között Jézus köntösét is „őrzik”. A hagyomány szerint egy római katonától grúz zsidó vette meg azt a köpenyt, amelyben a Megváltó a Golgotára ment. Nővérének ajándékozta, akit ebben temettek el, s sírjából nőtt ki az a hatalmas cédrus, ami a székesegyház alapjául szolgált. Mcheta a grúz kereszténység bölcsője, itt, a folyóban keresztelték meg az első hívőket.

Szent Nino ikonja Grúzia templomaiban

Ki is volt a már említett Nino? A hagyomány szerint Kappadókiából származó nő, aki Nana királynét, s később királyi férjét is – aki vadászat közben eltévedve hiába imádkozott saját isteneihez, végül Nino istenéhez fohászkodva menekült meg – a keresztény hitre térítette. Így Örményország után Kr. u. 330-ban Grúziában is államvallássá lett a kereszténység. Nino a Mchetával szemközti hegy tetején, a folyó túlpartján keresztet állított – két szőlővesszőből, amelyeket hajszálaival kötött össze –, jelezvén a kereszténység diadalát. E sajátos, lefelé hajló keresztforma lett a grúz egyház jelképe. A Szent sírja Kelet-Grúziában, a Kr. u. 4. században épült Bodbe apátságban az egyik legnagyobb zarándokhely. Megtapasztalhattam, hogy hosszú sorban álltak előtte idősek, fiatalok, hogy leróhassák tiszteletüket, imádkozzanak.

• Mchetával szemben emelkedik Jvari kolostora.

• A nyolcszögű kupolával fedett, egyszerű, kereszt alaprajzú templom, a Kr. u-i 5-6. század fordulóján váltotta fel a fatemplomot.

• A jelenlegi szent helyet kívülről szép, alakos domborművekkel, ornamentikával díszítették.

• Festői helyen, a tájba illően épült a ma is működő kolostor.

• Az ügyeletes szerzetesnek szemmel láthatóan elege volt a turisták özönéből. Fárasztó is lehet a női nem rakoncátlanabb tagjaira, a nadrágot viselőkre szoknyát, a fedetlen fejjel érkezőkre kendőt parancsolni naphosszat.

A szépséges tájat szemlélve ültem egy padkán a templom előtti téren, amikor a bozontos szakállú fekete ruhás szerzetes hirtelen mellettem termett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mit követhettem el, hogy a főbejárathoz vezető lépcsőről hirtelen lerohant? A zsebéből hatalmas kulcscsomót halászott elő, s a mellettem lévő pénzbedobós messzelátó érmegyűjtőjét nyitotta ki, megszerezve az aznapi bevételt. Ki gondolta volna, hogy ez is az ő dolga?

Mesebeli tájban emelkedő kolostorok

Grúziából a Nagy-Kaukázus hegyein keresztül egyetlen hágón keresztül lehet eljutni Oroszország felé, amelyhez a híres grúz hadiút, a történelem során kiépített védelmi rendszer vezet. Az egyre emelkedő szerpentinen 2395 méterig fut fel észak felé, elszórtan figyelőtornyok romjai láthatók az út mellett. Egyik állomása az Ananuri komplexum, ami felduzzasztott folyók vize mellett fekszik. Az épületegyüttes vár romjait, templomot, s titkos menekülő folyosóval rendelkező lakótornyot foglal magában.

A kapubélelet ornamentikája is figyelemre méltó. A templom falán bevésett régi grúz írás fogja meg a szemet. Az út mentén tovább haladva legelésző csordák, birkanyájak pettyezik a hegyek oldalát, üdülő falucskák húzódnak meg a kopár hegyek között, s egy grúz-orosz barátság emlékművet is emeltek. Stepantsminda – egy remete atyáról elnevezett település – gránátalmafás kertjeinél terepjárókba kellett átszállnunk buszunkból, hogy 2170 méteres magasságot elérve meglátogathassuk a Gergeti kolostort. A szó szerint is rázós út végére érve, amelyen a sofőrök sebességi és előzési csúcsokat akartak produkálni, hihetetlen látvány tárult elénk. Körben hatalmas hegyek, köztük az 5047 méter magas Kazbek-csúcs. E hegyet több költeményben is megénekelték. Puskin a Kolostor a Kazbeken című versében így írt: „Vad hegyek fölött Kazbekem,/ Királyi sátrad ékesen/ Tündöklik örök fénybe mártva…”.

Sajnos ottlétünkkor a hegyorom felhőbe burkolózótt, de ez csak növelte sejtelmességét, hiszen az ókori görög monda szerint Prométheuszt – aki az istenektől ellopta a tüzet az emberek számára – ehhez az alvó vulkánhoz láncolták. A Kazbek-csúcsot első magyarként Déchy Mór geográfus hódította meg 1897-ben.

Nekem nagyon ízlett. Igazi művészet volt úgy enni, hogy a meleg lé ne csurogjon ki. Lépten-nyomon árulnak rudakon lógó, hosszú, keskeny, barnás füzéreket. A csurcsela madzagra fűzött mazsola, aszalt szilva, dió, mogyoró sora, amit liszttel sűrített szőlőlébe mártanak, s kiszárítják. Nagyon finom édesség!

Utunk során a nyugati országrész számunkra még felfedezetlen maradt. Szerintem az interneten olvasottakkal ellentétben, Tbiliszire is érdemes több napot szánni. Úgy érzem, a főváros és az ország látnivalói megérdemlik, hogy egyszer visszatérjünk.